Csepke, a korábban elgázolt kiskutya, Kispestre költözött gazdikhoz: Etelka és férje, Vilmos vette őt magához. Csepke mindjárt úgy örült Etelkának, mintha egész életében őrá várt volna. Odabent a házban azonnal a neki kitett párnára feküdt, később pedig boldogan járkált fel-alá az újonnan kapott játékokkal, büszkén feszítve a vadonatúj zöld hámjában.
Etelka és Vilmos azt sem tudták, hogyan keressék a kedvét, hol egyikük, hol másikuk dédelgette Csepkét.
Mint Vilmosék írják “… Régóta kerestünk már kiskutyát, de nem találtunk, amikor megláttam Csepikét nagyon megtetszett a kis pofija. Mondtam a páromnak, hogy nézze meg mit szól hozzá: neki is nagyon tetszett. Sokat sétálunk, játszunk a kertben, nagyon szépen tanul. Olyan okos szófogadó. Sokat játszik Nutellával (másik kutyusunkkal), olyan sok kedvesség van benne. Nagyon szeretjük Őt! Úgy érzem, hogy jól választottunk.”
Szeptember 8.-ám éjjel gázolta el egy autó Csepelen Csepkét, a másfél-kétéves kistestű keverék szuka kutyust. Medencecsont törése volt, de műteni nem volt szükséges, „csupán” szigorúan mozgásszegény környezetben kellett, egy hónapig tartanunk. Teljes gyógyulásáig ideiglenes befogadónkhoz, Zsuzsiékhoz került, Pest-környéki tanyájukra. A nagyon kedves, simulékony, csendes kiskutya. Inkább az emberi társaságot keresite: a kutyák iránt nem mutatott nagy érdeklődést.
Köszönjük Zsuzsiéknak, ideiglenes befogadónknak a sok szeretetet és gondoskodást!