Hurrááá!!! Tigris GAZDIS LETT! :-))
Sokunk gyermekkori álma, hogy egyszer saját tigrisünk legyen. Most ez az álom Vikusznak és szüleinek: Juditnak és Attilának megvalósult, hiszen Tigrist, a 10 éves, keverék uraságot örökbe fogadták!
Tigris, – aki másképp szép, mint az átlagos, csíkos macskafélék – fél évet töltött el az Illatoson, míg 2014 nyarán alapítványunk gondozásába vette őt és további egy évig várta nálunk a második esélyt, hogy őszinte, önzetlen szeretetét valakivel megoszthassa. Az elmúlt időszakban rengeteg segítséget kaptunk Tőletek is, hiszen felhívásaink több ezer megosztást kaptak, segítve a Gazdi megtalálását. ……..Aztán jöttek Juditék, akik nem akartak beolvadni a méla szürkeségbe és másfajta, egyedi szépséget kerestek. 🙂 Számukra fontosabbak voltak a belső értékek, mint a múló külcsín, és Tigrist választották. A Halásztelken, szép kertes házban élő család másik kutyája, Suzy is mentett jószág, így mélyen átérezték Tigris hányatott sorsát is és igyekeznek majd boldoggá tenni további életét.
Alább Judit üzeneteiből idézünk, ahol beszámol az első napokról:
„…Tigris 3.napja velünk… Jól van, izgő-mozgó egyáltalán nem öregúr… Labdázik ! Egy kosárlabdával, ami nagyobb, mint a feje (nem tudja kiharapni :D)
Csak szeretni lehet, annyira vicces, jópofa és kedves.
Nem akar kutyaólban aludni (mondjuk, jó idő van), az ajtóban, a gumilábtörlőn összetekeredve várja, hogy reggel előjöjjünk…
Hagyta, hogy többé-kevésbé kikeféljük a bundáját, fürdetéssel még nem akartuk sokkolni…:-)
Suzyval amolyan fegyverszünet-félét kötöttek, viszont beleviszi a leányt a csaholásba, ha neki nem tetsző mozgást tapasztal az utcán.
Vicces, de nem Suzy féltékeny – hanem Tigris.:-) Ha Suzyt is szeretgetjük, jön, bújik, furakszik, tekereg, épp’ csak nem dorombol… Ilyenkor persze Suzy csaholni kezd…
Az etetés szigorúan külön és felügyelet mellett… Tigris behabzsolja a sajátját és fél szemmel máris azt lesi, hogy csenhetné el Suzy maradékát. Ezért neki két részben adom oda, hogy Suzy “beérhesse” őt az evési sebességben…
Egyelőre ennyi. Sétálni hétvégén visszük őket, addig van idő szokni az “otthont”.
Üdvözlettel: Judit.”
Kedves Judit és Tibor! Hálásan köszönjük, hogy Örökbe fogadtátok Tigrist és még egy esélyt adtatok neki egy boldog életre! Nagy öröm, hogy nem sajnálatból, hanem szeretetből döntöttetek így, hiszen a sajnálat idővel elmúlik, de a szeretet megmarad.