Öt kiskölyök egy pesti vállalkozás telephelyén maradt gazdátlanul, és alapítványunk segítségét kérték a „kisbabák” gondozásában, majd örökbe adásában.

Oltásaikat követően elsőként Lencsi talált gazdira, akit Laura fogadott örökbe. Olvassátok korábbi beszámolóját:

„Amikor Lencsi hozzánk került, meglehetősen félénknek mutatkozott, de hamar körbeszaglászta a kertet és a lakást, majd nagyjából egy óra múlva teljesen otthon érezte magát. Aggódtunk, hogy hiányozni fognak neki a testvérei, akikkel az elmúlt három hónapot töltötte, de két napig a hangját se lehetett hallani. Boldogan szaladgált, játszottunk, de meg se mukkant, éjjel sem sírt, átaludta az éjszakát -de hogy ne érezze magát magányosnak, gondoskodtunk róla, hogy számtalan plüss játék közé bújhasson a fekhelyén-.
Első alkalommal a redőny hangjára reagált visszafogott ugatással, amitől mindenki elolvadt.
Egyelőre kizárólag kézből eszik, de nemsokára biztosan megszokja a tálkát is.
Nagyon sovány volt, amikor elhoztuk, mert egyetlen lányként, négy fiútestvére között nem volt könnyű dolga az etetésnél. Most már érezhetően teltebb, mint akkor, de még nem érte el az ideális súlyát. 🙂
Változó a napirendje, van, hogy egész nap alszik, van, hogy a fűcsomók tépkedésével foglalatoskodik, vagy a játékait cipeli egyik helyről a másikra. Rendkívül nyugodt és barátságos. Eleinte mindenkitől fél, nagyon óvatos, elkullog, de hagyja magát simogatni és elég gyorsan a bizalmába lehet férkőzni. Már találkozott a szomszéd, egyéves francia buldoggal, aki nagyon érdeklődött iránta, de ő inkább csak a távolból szemlélte.

Egy igazi nyugodt kis tündér! Mindenki nagyon-nagyon szereti őt!”