Zoé négy és féléves amerikai bulldog ivartalanított szuka, akit tulajdonosa adott le áprilisban az Illatos útra, majd májusban alapítványunk vette gondozásába. Hátsó lábait fájlalta, és mint kiderült mindkét lábában keresztszalag szakadás volt.  A sikeres műtétek után, augusztusra már teljesen gyógyultan várta jövendőbeli gazdiját. Aztán Zoé, a tiszteletet parancsoló külsöje ellenére boldog kisgyerek, és odabújós kislány, augusztus végére megtalálta az igazi GAZDIKAT! Új nevet is kapott: mostantól a jelleméhez jobban illő Rozi nevet viseli. 🙂

Zita és Szilárd a pedagógus házaspár Nagykanizsához közel, egy zalai kisfaluban laknak, ahová 3 évvel ezelőtt költöztek ki a városból. A házhoz nagy telek tartozik, melynek egy része körbe van kerítve. A hat fős családból az egyetemista nagylányok már keveset vannak otthon, de bátyjuk velünk lakik, míg kislányuk, Bori. A család 7. tagja, Marci a boxer, július 3 – án meghalt…12 éven át volt igazi családtag. Velük lakott a lakásban, viharok idején (is) az ágyunkban aludt. Halála után a család megbeszélte, hogy menhelyről fognak kutyát választani, hogy ezzel segíteni is tudjanak. Ahogy Zoét meglátták, elsőre beleszeretett a család, nem volt kérdés, hogy megpróbálnak megismerkedni vele!

Most idézünk a család részletes beszámolójából, az első hetekről:

„Kedves “Vigyél Haza Alapítvány”! ….. Az eltelt napok alapján egyértelművé vált: a tekintélyt parancsoló testben egy hízelgő kiscica lelke lakozik.
Rozi egy békés természetű, kíváncsi, szeretetéhes kutyus, aki imádja, ha simogatják, kényeztetik. A hosszú autóút (200 km) nem igazán tetszett neki, és a megérkezés utáni fürdetést sem élvezte olyan nagyon. A családtagokkal viszont barátságos volt, a bizalmatlanság legapróbb jele sem látszott rajta. A hirtelen mozdulatok, hangos zajok viszont felizgatják, egyből hátrál, bújik. Az udvarban ugyan tettünk egy sétát, de eleinte nem mutatott túl nagy érdeklődést. A házban viszont annál élénkebb volt, hamar elfoglalta új „ágyát”, belakta a földszintet.
Az 5. napra már megismerkedett a Nikivel, a lógófülű törpenyúllal, és a környék macskáival is. Egyelőre semmi összetűzés sem alakult ki, békésen megvannak egymás mellett. A kertet is nekiállt felfedezni (szegény virágok…), néha percekre eltűnik. Végre már nappal is ugat, nem csak álmában! A szófogadás még nem az erőssége, bizony lesz mit tanulnunk! Tegnap az első séta is megtörtént. A nemrég operált lábak miatt még nem igazán jó az erőnlétünk, de már a póráz látványától is hatalmas izgalomba jött Rozi. A sétát hatalmas lendülettel kezdte, de 200 – 300m után lassulni kezdett a tempó. A vége bizony „öregasszonyossá” vált. Majd lassan növeljük a napi séták hosszát. A családban hamar kedvenccé vált, nem lehet egy – egy simogatás, kedves szó nélkül elmenni mellette. Úgy tűnik, Ő is jól érzi magát, nem bánta meg, hogy a fővárosi életet falusira cserélte… „

Kedves Zita és Szilárd! Hálásan köszönjük, hogy Rozinak új esélyt adtatok! 🙂