Jocky boldog! … és mi a legfontosabb mondat a gazdik leveléből, amiből tudjuk, hogy jól döntöttünk? „Mi vigyázunk rá, Neki csak annyi lesz a dolga, hogy boldog legyen”. 😊
Ismerjétek meg Jocky teljes történetét!
Jocky hároméves, nyugodt keverék fiúcska, akit tavaly tavasszal az utcán találtak a fővárosban, majd az Illatos útra került. Innen mentette alapítványunk a könnyen barátkozó, mókás, pórázon szépen sétáló kutyust. Jocky néhány hónap alatt gazdákra talált, abban bíztunk, hogy a középkorú házaspárnál élete végéig biztos, szerető környezetben élhet majd. Sajnos nem így történt. Tévedtünk… Márciusban, az egyik állatotthon értesített bennünket, hogy gazdái leadták hozzájuk a szegény kiskutyát. (talán szégyellték, hogy már nem kívánnak róla gondoskodni, ezért nem bennünket értesítettek…)
Jocky így ismét alapítványunknál várta azt az IGAZI gazdit, aki valóban komolyan gondolja az ÖRÖKBE fogadást.
Aztán újabb két hónap várakozás és vágyakozás után rátaláltak az igazi gazdik! Mary és Gyuri siófoki, kertes házukba fogadták családtagként, nagy szeretetben! Már beszámolókat is kaptunk tőlük, amiből idézünk most. Olvassátok szeretettel:
„Jocky jól érzi magát, mindkettőnkkel kijön, a kanapén már hozzánk is bújik, tegnap még csak én kaptam puszit, ma reggel már a férjem is kapott egy kicsi puszikát. …
Az első héten túl vagyunk, Jocky teljesen kinyílt. A napi rutinba beilleszkedett, úgy érezzük, hogy családtag lett. A lépcsővel már semmi gond nincs, sőt, előfordul, hogy kettesével veszi a lépcsőfokokat.
Összeismerkedtünk a szomszéd kutyussal kerítésen keresztül megszaglászták egymást, és szagminta alapján beállították a sorrendet, Jocky a felnőtt, okos kutya. A séták során is okosan viselkedik más kutyákkal, igaz próbálunk úgy sétálni, hogy ne kerüljünk nagykutyák látóterébe sem. … A lakásban is jól viselkedik, összesen 1-1 db zoknit rágott meg (egyik a férjemé, másik az enyém volt). Ez teljesen rendben van. Kapott egy majmócát, azóta azt rágja. Már lejött mindkét füle és a csipogó is kiesett belőle, de nagyon szeret vele játszani. Szeret labdázni is, a nagyobb labdákat inkább csak orral bökdösi, de a közepes csipogós labda kiálló részeit is szereti rágcsálni. Van egy pici malaca is, azt inkább dobálja.
Volt egy dörgős-villámlós éjszakánk is, ekkor a lenti szinten együtt aludtunk vele a kanapén, itt megnyugodott…
Nagyon örülünk, hogy örökbe fogadhattuk, remélem, hogy Ő is egyre jobban elengedi magát és boldog kutya lesz. Mi vigyázunk rá, Neki csak annyi lesz a dolga, hogy boldog legyen”
