Mint írják „mivel nagyon összeállt a család, a kutyuk imádják egymást, és nagyon boldogok vagyunk együtt, ezért szeretnénk befogadni hivatalosan is Fügèt. Nagyon jó élete van itt, és hozzánk nőtt szóval nem tudnánk odaadni senkinek, és félő hogy Woody is rosszul viselné a tesó elvesztését. Trixi és Marci”

Emlékeztek még? Füge Budapest peremén, egy kiserdő szélén kóborolt, amikor állatbarátok rátaláltak és a XVII. kerületi önkormányzat kennelébe vitték. Amikor a 3 éves, mindössze 10 kilós nőstény kiskutyát alapítványunk magához vette, testében ÖTVEN kullancsot találtunk! Szerencsére a szívférgesség tesztje negatív lett, így az oltásait követően elvégeztük az ivartalanítását is.

Lexi már felfedezte a körülötte lévő világot, és már elhiszi, hogy az emberek szeretik őt.

Hálásan köszönjük Trixinek és Marcinak, hogy új esélyt adtak még egy kiskutyának egy boldog életre!

Ha szeretnéd, hogy még több árva kutyának találjunk csodás otthont, kérünk, segítsd állatmentő munkánkat adód 1%ának felajánlásával! Adószámunk 18196384-1-42

• Ágnes 16 éve támogatja alapítványunkat: minden hónapban, a lehetőségei szerint. Soha nem kért cserébe semmit, de figyelemmel kísérte minden történetünket, sikereinket, olykor csalódásainkat is.
• Pindurt, a 13 éves foxit, hosszú évekig szaporították, majd idős gazdája halála után magára maradt. Az örököse nem gondoskodott róla, így Pindur rendszeresen csavargott az utcán, mígnem az önkormányzat lemondatta a gondatlan tulajdonost. Alapítványunk megsajnálta a borzasztóan elhanyagolt kisöreget, és gondozásába vette.

Sajnos hamar kiderült, hogy Pindur nemcsak gondozásra szorul, hanem giardia fertőzése és emlődaganata is van. A fertőzés sikeres kezelése után a CT vizsgálat kimutatta, hogy az emlődaganat szerencsére nem képzett áttétet, így elvégzettük a daganat eltávolítását.

A sok szenvedés és csalódás után, Pindur teljesen felgyógyult, és reménykedtünk benne, hogy még egyszer érezheti egy szerető gazdi törődését.

Karácsony előtt kedves, érzékeny fotókon mutattuk meg, hogy ő is megérdemel még egy esélyt a boldog életre.

• Ágnes közel fél éve veszítette el kiskutyáját és úgy döntött, hogy most olyan segítséget is ad nekünk, hogy örökbe fogadja az idős foxit, és boldog, biztonságos életet biztosít neki élete végéig.

Pindurka most már Ágnessel és cicájával él pesti lakásában és újra tanul bízni az emberi jóságban.

Kedves Ágnes, a te segítséged és nagylelkűséged igazi csodát teremtett! Hálával tartozunk neked, amiért támogattad az alapítványt, és bátorítást adtál Pindurkának, hogy rátaláljon a boldogságra. Pindurka pedig most már nemcsak egy megmentett idős kutya, hanem egy különleges barát is.

• A szép karácsonyi fotókat, – amik kedvet csináltak Áginak is Pindurkához- önzetlenül a Papp Niki Photography készítette.
• Köszönjük a Chiru-Vet Állatorvosi Szakrendelő elkötelezett, hozzáértő munkáját!

Korábban, a szuper-gazdik úgy gondolták, hogy segítenek az árván maradt kiskutyának is, hogy még a hidegek előtt, fűtött lakásban várja az álomgazdikat. Pötyi, egyéves nőstény kiskutya, akit – tesójával Bogival együtt – az Illatos útról vett alapítványunk gondozásába. A barátságos mindössze 8 kilós tacsi keverék ideiglenes befogadóit végül elérte a végzetük és Pötyit is örökbe fogadták! Olvassátok kedves levelüket!

„Kedves Vigyél Haza Alapítvány!

Szeretnénk egy rövid, de örömteli helyzetjelentést adni Pötyiről. Pötyi már több mint egy hónapja van nálunk, tesója, Bogi mellett, aki immár három hónapja él velünk. Bár ideiglenes befogadásként indult, mind magunknak, mind a kutyáknak adtunk egy hónapot, hogy lássuk, hogyan alakulnak a dolgok – és nagyon szépen állunk.

Pötyi rengeteget fejlődött ez idő alatt. Gyönyörű, egészséges kiskutya lett belőle, aki nemcsak játékos, hanem rettentően hálás is mindenért. A szobatisztasággal kezdetben határozottan voltak gondok, de mindent legyűrtünk, közösen, és ma már ezen a téren is szépen teljesít.

A munkánkból adódóan sajnos vannak napok, amikor magukra vannak hagyva, de ez sem okoz problémát: ilyenkor vagy közösen játszanak, vagy épp alszanak. Ha futiban vannak, nagyon szépen el tudnak játszani egymással: vagy kergetik egymást, vagy bújócskáznak. Nem telik el nap, hogy ne csalnának mosolyt az arcunkra.

Pötyit egyre inkább érdekli a körülötte zajló világ, nyitott és kíváncsi lett. Más kutyákkal is barátkozik, már nem ijed meg és nem retten meg, ahogy az elején tette. Az étkezése is sokat javult: szépen eszik, már nem habzsol.

Nagyon örülünk annak, amilyen irányba halad, így Pötyit szeretnénk végleg örökbe fogadni.

Szeretettel, Anita, Bence és Bogi”

Kedves Anita és Bence!

Köszönjük az elkötelezett döntéseteket! Tudjuk, hogy a két tacsi-gyerek nálatok a legjobb helyen van!

De hogy is kezdődött a történet? Gusztit 2018 novemberben fogták be a fővárosban, és az Illatos útra került. A szomorú szemű, félénk kisöreget, 4 hónap reménytelenség után kimentettük a telepről, nálunk visszanyerte önbizalmát és megszépítve várta az IGAZI gazdikat.

Bár a csodára hat hónapot kellett várnunk, de végül fantasztikus gazdikra talált Guszti! Anikó és Soma a friss diplomás pár, budai lakásába fogadta a kiskutyát.

Aztán 2019-ben kettős ünnepet tartott Anikó és Soma, hiszen egy évre rá, hogy örökbe fogadták Gusztit, összeházasodtak! Az esküvőn pedig Gusztira hárult a gyűrűhordó szerepe!

És most olvassátok szeretettel Anikóék beszámolóját:

Szeretett Guszti kutyánk csütörtökön lesz 15 éves (ha a befogáskor becsült 8 éves kort vesszük alapul). Boldogsággal és büszkeséggel tölt el minket, hogy ebben a korban is ilyen jó egészségben van velünk a kis bácsika.

Máig végtelenül rajong a nassokért és a sajtért, gyorsan és örömmel tanul, bújik és kedves. Még mindig szorgalmasan osztja a pacsikat és olvasztja a szíveket. Imád kirándulni, bohóckodni és autózni, lelkesen üldözi a jutalomfalatos távirányítós autót. Szinte minden nap megkérdezi egy-egy járókelő, hogy milyen fajta kutya, vagy hogy mekkorára fog nőni, mivel a bájos kis pofija és a szőrmók megjelenése egyedi és kölyökkutyás arányokat kölcsönöz neki.

Természetesen a korral járnak kihívások is: manapság már segítségre van szüksége a kanapé vagy az autóülés elfoglalásához, kevésbé örül a kozmetikának és a nassos zacskót is többször kell zörgetni, hogy biztosan meghallja. Szerencsére a kora nem akadály számára abban, hogy akár órákat szimatoljon és bóklásszon velünk a reggeli séta során vagy hogy újabb és újabb logikai játékokat fejtsen meg jutalomfalatért.

Gusztáv velünk tart mindenhová, ahová csak lehetséges, illetve életünk nagy pillanatainál és nehézségeinél is társunk. Túl vagyunk egy nemzetközi költözésen, és az elmúlt években bejárta az imolai versenypálya legendás kanyarjait, fát jelölt a Grüner See-re tekintve, sífelvonózott a karintiai Alpokban, megtekintette a Pagani gyárat, megjárta a Stelvio-hágót, a Berlini falat, a Károly hidat és a Wörthi-tavat is.

Rengeteget tanultunk tőle és általa a feltétel nélküli szeretetről, a felelősségről, illetve a jelen megbecsüléséről. Reméljük, még sokáig kedves társunk marad, túrázik és más izgalmas kalandokat él meg velünk.

Kedves Anikó és Soma! Nagyszerű emberek vagytok, hogy új esélyt adtatok ennek a kisöregnek!

Most nagyon aranyos levelet kaptunk Bogitól. Érdemes elolvasnotok, hiszen tele van szeretettel!

„Sziasztok, itt Bogi!

Igen, az a kis barna hölgy, aki nemrég még nálatok lakott, de most már teljes jogú tagja vagyok az új családomnak. Gondoltam, megírom, mi minden történt velem az elmúlt héten – mert hát, izgalomból nem volt hiány!

Amint megérkeztem az új otthonomba, rögtön körbeszimatoltam mindent. Tudjátok, egy kutya sosem bízhat semmit a véletlenre – minden saroknak, párnának, cipőnek és embernek megvan a maga illata. Mikor mindent ellenőriztem, pacsira ráböktem a legkényelmesebb helyre: egy hatalmas babzsák fotelre. Elsőre csak kipróbáltam… aztán már ott is aludtam el.

Mindenki nagyon készült az érkezésemre (még a szomszédok is) – mindenkinek csillogott a szeme, és mindenki azt mondta: “Végre itt a Bogi!” Olyan jó érzés volt! Mindenki figyelmes velem, sokat beszélnek hozzám, és már messziről megismernek, amikor jövök a sétából.

Eleinte hallottam, hogy azt mondogatják: “Mi nem leszünk kanapés kutyás család…” – hát, ezt muszáj volt rögtön orvosolni! Egy óra múlva már a kanapén feküdtem, a gazdik mellett, és azóta is együtt szundikálunk, filmezünk, meg ölelkezünk rajta. Szóval most már hivatalosan is kanapékutya vagyok – pipa!

Az ételek? Mmm… mennyeiek! A reggelim finom, a vacsorám változatos, de a jutalomfalatból sosem elég. Ha valaki azt mondja, “Ügyes vagy, Bogi!” – én máris ott vagyok, hátha csurran-cseppen valami finom.

A gazdik nagyon dicsérnek, hogy milyen gyorsan alkalmazkodtam. Képzeljétek, már szobatiszta is vagyok!  A családom mindig mondja: “Ez aztán az okos kutya!” – hát, mit mondjak, én is így gondolom!

Rengeteget sétálunk, hogy megismerjem a környéket. Minden nap új illatokat fedezek fel, új kutyákat látok, és néha még egy-egy mókust is megfigyelek (bár ők elég gyorsak). A buszokat és a kamionokat még egy kicsit félelmetesnek találom – hangosak és nagyok, de a gazdáim mindig mellettem vannak, és segítenek, hogy bátrabb legyek. Ki tudja, lehet, hogy pár hét múlva már integetek is nekik a járdaszélről – vagy akár beülök a volán mögé, és kamionsofőr leszek!

Esténként, amikor már minden csendes, odabújok a családomhoz, és arra gondolok, mennyire szerencsés vagyok, hogy rám találtak. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy vigyáztatok rám, amíg az igazi otthonomat meg nem találtam. Most már tudom, hogy hazataláltam.

Köszönöm szépen, hogy hitetek bennem, szeretgettetek, és eljuttattatok a családomhoz. Mostantól minden nap tele van szeretettel, finom falatokkal és boldog farkcsóválással.

Sok puszit és pacsit küldök nektek: Solti Bogi 🐶❤️”

Mit gondoltok, jó helyre került Bogi?

Újabb hónapok teltek el, mire ránk talált Melinda, aki pesti lakásában rengeteg szeretettel és kitartással szoktatja Lulut az új környezethez. Sokat sétálnak a Dunaparton és imádja a kutyafuttató népes társaságát. Kutyanapközibe is beiratkozott, ahol hamar befogadta a csapat. 😊

Köszönjük Melinda, hogy végtelen türelemmel és szeretettel megmutatod ennek a kis manónak a világ szebbik felét is!

Mikor hozzánk került a mindössze 7 kilós, spicc jellegű kiskutya, testében számtalan kullancs volt és ápolatlan, összetapadt szőre alatt gyulladt bőre is gyógyításra szorult és több, rossz fogát is el kellett távolítani. Hogy a gondokat tetézzük, orvosi vizsgálata során derült fény mindkét hátsó lábának patella ficamára, amit feltétlen műteni szükséges.

A kedves szőrmókot kutyakozmetikusunk is kezelésbe vette és pótoltuk régen lejárt oltásait. Ivartalanítását követően olyan gondos, értő gazdikat találtunk számára, akik az ortopéd sebészeti műtétekre visszahozzák majd a kiskutyát, és nagyon jó körülményeket tudnak biztosítani számára már a gyógyulási folyamat alatt is.

Igy aztán Piri már Kaposváron él családjával, Évával és Ádámmal. Néhány hét múlva elvégeztetjük az egyi – majd a másik hátsó lábán a Patella ficam korrekciós műtéteket és reméljük, hogy Őszre már teljesen meggyógyulhat ez a mókás kislány

Nemrég kedves beszámolót is kaptunk Piri új családjától, amit itt olvashattok:

„ … Rendben megérkeztünk, jól viselte a hosszú utat Kaposvárig. Rövid ideig érdeklődve figyelt, aztán elszundikált.  Mivel az első közös utunk volt, nem a boxban vittük, hanem szépen biztosítva, kiságyban, mellette utazva. Itthon felderítette a házat, kinézte magának a hűvös kanapét, bekuckózott és nagyokat aludt…

Ez a harmadik napunk együtt, ma már kezd érdeklődni, mi van körülötte, de még csak a kanapé biztonságából. Szépen eszeget, iszik és minden kis “működése” rendben van. Mellette alszik Évi, minden éjjel eddig nyugalomban telt. Az udvart is elkezdte felfedezni, de a meleg miatt még nem sokat voltunk kint.

Ma a kedves orvosunk kijött és itthon kivette a varratokat, hogy ne érje újabb sokk egy idegen rendelői látogatás miatt.

A sebe szépen begyógyult és a varratszedés is nyugalomban telt. Eddig ennyi történt velünk és Piri kis ritmusához igazodva, lassan, amint lesz mesélni való, újra jelentkezünk.

Minden nap csak megerősít minket abban, amit eddig is tudtunk: Piri egy kis tündér és csoda, hogy rátaláltunk! Nagyon köszönjük!

Üdvözlettel, Ádám és Évi”

Megjegyzés: Bár mindig csak a teljes gyógyulást követően, egészségesen adunk örökbe kutyát, ez esetben úgy ítéltük meg, hogy Piri gyógyulási esélyei jobbak egy gondos, szerető családi környezetben. Természetesen a nagyon költséges műtéteket alapítványunk végezteti el, melyhez az örökbefogadók lehetőségeik szerint hozzájárulnak majd.

——————————————————–

Az előzményektől itt olvashattok:

https://www.facebook.com/media/set/?vanity=vigyelhaza&set=a.1148276024005187

https://www.facebook.com/media/set?vanity=vigyelhaza&set=a.1113051557527634

Ha ti is támogatnátok Piri teljes gyógyulását, azt itt is megtehetitek:

https://vigyelhaza.hu/tamogatas/

Olvassátok el Jankó történetét!

Jankó egyéves sharpei keverék, aki mamájával kószált Pesten. Nagyon erősen sántított és hamar kiderült: combcsont törése van. A labor vizsgálatokat követően sürgősen elvégeztettük a csont műtétet. A két hónapos szigorú mozgáskorlátozást követően eltávolították a lábából az implantátumokat, hiszen Jankó lába tökéletesen meggyógyult!

Igy már gyógyultan, vidáman rosszalkodott és oltva, ivartalanítva, egészségesen kereste az ideális gazdit. Aztán ránk talált Feri, aki többször látogatta Jankót és a hosszú hétvégi sétákon megerősödött benne a szándék, hogy a kutyust pesti lakásába fogadja.

Íme az új gazdi első beszámolói:

„Jankó nagyon otthonosan mozog az új otthonában. Tegnap mozgalmas napunk volt, sokat sétáltunk, Városligetben is futkároztunk, találkozott a barátaim kutyusaival is, Denisszel és Brúnóval, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Már tömegközlekedésen is utaztunk, olyan ügyes volt villamoson és metrón is mintha nem is ez lett volna az első alkalom számára. Igazi energiabomba, de éjszaka úgy aludt, mint egy kisangyal. Pisi-kaki baleset még történt a lakásban, de remélhetőleg pár nap és ez is megoldódik, igyekszem gyorsan kialakítani számára a fix rutint.”

Aztán jött a második beszámoló is, amiből már biztosan tudhattuk, hogy Jankót a legjobb helyre adtuk örökbe:

„Immár másfél hete boldog gazdi vagyok, és bár folyamatosan tájékoztattalak titeket, hogy milyen szuper minden, most egy hosszabb beszámolót is szeretnék adni. 

Sejtettem, hogy Jankó okos kutyus lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Komolyan mondom mindenre fel voltam készülve, de egyszerűen egy földre szállt angyal. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ilyen jól viselkedik.   Lehet, hogy később lesz rosszaság?   Az első 1 hétben igyekeztem minden időmet neki szentelni, azt gondolom ez meghatározó volt, hogy összecsiszolódjunk. 1 nap alatt megtanulta, hogy teljesen szobatiszta legyen, kialakult a rendszer az életünkben. Ha nem vagyok otthon semmilyen rombolást nem művel. Nem ugat feleslegesen, éjszaka meg se mukkan, ha én is megyek aludni akkor ő is. Ha elmegyek dolgozni már nem ajtóból kell visszatessékelni, hanem szundikál addig a kanapén és vár rám türelmesen. Attól függően, hogy milyen parfümöt teszek magamra vagy milyen cipőt veszek fel, tudja, hogy most nélküle indulok útnak vagy pedig őt is viszem – csak egy példa az okosságára. A városban nagyon szépen közlekedik, már tudja, hogy mindig megállunk az út szélén és megvárjuk a zöld lámpát, ha metróra szállunk a szájkosarat és elviseli, de azért nélküle jobban szeret utazni.   Ami a legfontosabb, hogy a korábban séta közben tapasztalt random „leállásokat” (leül és nem indul tovább) szinte teljesen levetkőzte. Minden kutyával tökéletesen kijön, mindenkivel barátságos, imádja az embereket is, gyerekeket is. Labdázás a mindene, most készült el mellettem egy új kutyafuttató a Lurdy háznál, oda is szoktam vinni. Az eddigi napi átlag 10.000 lépés 20.000 lépésre emelkedett, szóval a gazdi is mozgásban van, szerencsére előtte sem voltam az otthonülő típus, úgyhogy az energiaszintünk is passzol. Eleinte nem jött fel az ágyra, de pár nap után megtört a jég és rájött, hogy a gazdi fekhelye azért igazán kényelmes és ha távol van, akkor jó érzés a helyén feküdni.   Jövünk-megyünk, mindenhova viszem, nincs őrjöngés, mindenhol viselkedik. Ha hazaérünk már szépen leül a bejárati ajtó elé és vár amíg kinyitom, nem ugrik rá izomból. 

Nagyon hálás vagyok Nektek és a sorsnak, hogy Jankó gazdija lehetek, szerintem sosem voltam még ilyen boldog.

Munkátokhoz sok erőt és boldogságot kívánok, maradunk kapcsolatban ☺️

Üdvözlettel: Feri”

Köszönjük a Chiru-Vet orvoscsapatának Jankó gyógyulása érdekében végzett lelkiismeretes és szakszerű munkáját!

Csoda történt nálunk, hiszen Pihét, az egyik leginkább esélytelen, daganatokkal műtött, autóimmun beteg, 13 éves kutyusunkat örökbe fogadták elkötelezett ideiglenes befogadóik!

Biztosan emlékeztek rá, hogy Pihe volt a mi karácsonyi ajándékunk, hiszen minden évben, karácsony előtt „meglepjük magunkat” és kihozunk az Illatos útról egy nagyon esélytelen kutyust is, hogy meggyógyítsuk, megszépítsük és sok szeretettel megtanítsuk újra bízni az emberekben. Pihét, a 13 éves, szemszárazsággal és bőrférgességgel diagnosztizált kiskutyát vettük gondozásunkba, aki korábban a pesti utcán kóborolt.

Mielőtt kihoztuk volna, az Illatos út vezető állatorvosa, Pihe gennyes méhgyulladását sikeresen operálta, és úgy gondoltuk, hogy most már „csak” szemszárazságát és bőrférgességét kell kezeljük folyamatosan.

Sajnos nem így történt.

Bár Pihe csodás ideiglenes befogadókat kapott Regina és Tamás személyében, ám a simogatások alkalmával a kiskutya emlőin daganatgyanús duzzanatokat találtak. Pihét haladéktalanul a Chiru-Vet be vittük, ahol a CT vizsgálat felvetette az emlődaganat gyanúját.

Pihe műtétje során minden rendben ment, az érintett emlőlécet és környéki nyirokcsomót sikeresen eltávolították. Gyógyulási esélyei jók, hiszen a CT felvétel nem mutatott további áttétre utaló jeleket.

Nemsokkal Pihe műtétjét követően jelezték Regináék, hogy megerősödött bennük a szándék, hogy a kiskutyát örökbe fogadják, hiszen Ő már a családjuk részévé vált.

Mivel az autoimmun eredetű szemszárazságát Pihének élete végéig többféle szemcseppel kell kezelni és hipoallergén tápra van szüksége, alapítványunk a kiskutya élete végéig biztosítja a gyógyszereket és gondoskodik a szükség szerint az állatorvosi ellátásról is.

Hálásan köszönjük Regináéknak a hozzáértő, gondos ápolást, a sok szeretetet, és hogy ennek a gyámoltalan kisöregnek még egy esélyt adtak a boldog öregkorhoz!

Köszönet orvosainknak is a gyors és szakszerű beavatkozásokért!

Ha szeretnéd, hogy még több árva kutyának találjunk csodás otthont, kérünk, segítsd állatmentő munkánkat adód 1%ának felajánlásával! Adószámunk 18196384-1-42

Pityke számára ez már csupán rossz emlék, mert nyár elején gondozásunkba vettük és megígértük neki, hogy szuper gazdikat keresünk számára!

Most örömmel jelenthetjük, hogy ígéretünket megtartottuk!

Ha Pityke történetét számokkal jellemeznénk, akkor 8 éves kutya, 4 korábbi tulajdonos, másfél év reménytelenül az Illatos úton, fél év felkészítés sok szeretettel alapítványunknál és két csodás, szerető gazdi!

Pitykét 8 éves, nagy termetű, kan kutyust legutolsó gazdája adta le 2023 elején az Illatos útra. A korábban még gondozott bundájú szőrmók szörnyű állapotban került alapítványunkhoz.

Az önkéntesekkel is barátságos és toleráns kutyát hamar megszabadítottuk elhanyagolt, bűzös bundájától és felszabadultan rohangált, mint egy kis kölyök.

Ősszel őt is „felkértük” új naptárunk fotózásához: a szereplő kutyák közül Pityke lett az utolsó, aki végre csodás gazdikra talált!

Most már Erzsi és Patrick elegáns pákozdi házában él, élvezi a hatalmas kertet és a hosszú erdei sétákat.

A napokban levelet is kaptunk Pityke gazdijaitól. Mint írják „ … Pityke a világ legaranyosabb kutyája! Nagyon-nagyon megszerettük. Minden nap megyünk vele sétálni az erdőbe. Pityke mindkét állatunkkal barátságos, de a cicától azt hiszem, hogy kicsit tart. Minden másnap a száraz táp mellè főzök is. Illetve vettünk neki velős csontot is. Naponta kétszer kefélem a szőrét.
Már megismeri az autónk zaját, és fut elénk, mikor jövünk.
Szóval egy csoda! Köszönjük szépen! Erzsi és Patrik „