A szuka kiskutya eredeti gazdája, betegsége miatt mozgásában véglegesen korlátozottá vált, ezért a csöppségről lemondott, majd az önkormányzat kérésére a kedves, 3 éves szőrmókot júliusban gondozásunkba vettük.

Megkapta az oltásait és ivartalanítottuk is, majd megkezdtük a gazdi keresést.

Diána és férje Gábor többször meglátogatták a barátságos, pörgős kiskutyát, majd közösen úgy döntöttünk, hogy örökbe adjuk nekik Kuksit.

Kuksi most már Mia néven és pesti, árnyas kerttel rendelkező házukban él.  A családi házban laknak még Diána szülei és egy nyuszi is, akik szintén nagy örömmel fogadták az új jövevényt. ( a nyuszi öröme még nem felhőtlen)…

Üdvözöljük Miát az új otthonában, és sok boldogságot kívánunk nekik együtt!

❤️🏡🐾

Kérjük, olvasd figyelmesen véleményünket, tanácsainkat!

A kutya örökbefogadása minden ember számára komoly döntés, idős emberek esetében azonban még nagyobb felelősséggel járhat. Egy állat nem csupán társaságot jelent, hanem hosszú évekre szóló elköteleződést is. Gondoskodni kell róla nap mint nap, biztosítani kell számára az ételt, az állatorvosi ellátást, a mozgást és a szeretetteljes környezetet. Ezért különösen fontos, hogy az idős ember alaposan átgondolja: képes lesz-e a kutyáról élete végéig megfelelően gondoskodni.

Sok idős ember számára a kutya fontos társ lehet. Enyhítheti a magányt, rendszerességet adhat a mindennapoknak, és ösztönözheti gazdáját a mozgásra. A kutyasétáltatás például segíthet abban, hogy az ember aktívabb maradjon, és kapcsolatot teremtsen másokkal. Egy állat szeretete és ragaszkodása lelkileg is sokat adhat.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni az életkorral járó nehézségeket. Az egészségi állapot bármikor romolhat, előfordulhat kórházi kezelés, elesés vagy olyan betegség, amely miatt a gazda már nem tudja ellátni a kutyát. Ilyenkor különösen nagy probléma, ha a család nem támogatja az örökbefogadást, és nem vállalja, hogy szükség esetén gondoskodik az állatról. A kutya ugyanis nem tehet arról, ha gazdája már nem képes ellátni.

A döntés előtt ezért mindenképpen beszélni kell a családtagokkal. Fontos tisztázni, hogy ki vigyázna a kutyára, ha a gazda kórházba kerül, tartósan megbetegszik, vagy már nem tudja magához venni az állatot. Azt is előre meg kell határozni, ki vállalná a kutya további sorsát a gazda betegsége, vagy halála esetén. Ha erre nincs megbízható megoldás, az örökbefogadás komoly kockázatot jelenthet.

Ha a családdal egyetértésben az idős ember mégis az örökbefogadás mellett döntene, azt is mérlegelnie kell, milyen kutyát választ. Egy fiatal, vagy aktív kutya sok figyelmet, nevelést és energiát igényel, ezért nem a megfelelő választás. Egy nyugodtabb, idősebb, kisebb testű kutya könnyebben alkalmazkodhat az életkörülményekhez. Az örökbefogadás előtt érdemes állatvédő szervezettel, állatorvossal vagy tapasztalt szakemberrel is tanácsot kérni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a gazdával együtt a kutya is idősödik. Az évek múlásával az állat egészségi állapota romolhat, több állatorvosi kezelésre, gyógyszerre és különleges gondoskodásra lehet szüksége. Előfordulhat, hogy nehezebben mozog, gyakrabban betegszik meg, vagy segítségre szorul az etetésben és a mindennapi ellátásban. Ez különösen megterhelő lehet akkor, ha közben a gazda is idősebbé válik, és neki magának is egyre több egészségügyi problémával kell szembenéznie. Ezért az örökbefogadás előtt nemcsak a jelenlegi körülményeket kell mérlegelni, hanem azt is, hogy a gazda képes lesz-e a kutya növekvő gondozási igényeit későbbi éveiben is biztosítani.

Összességében a kutya örökbefogadása idős korban is örömteli és szeretetteljes döntés lehet, de csak akkor, ha a gazda hosszú távon biztosítani tudja az állat biztonságát és megfelelő ellátását. Nem szabad elfelejteni, hogy a gazdával együtt a kutya is idősödik, és idővel az ellátása egyre nehezebbé, költségesebbé és időigényesebbé válhat.

Ha a család nem támogatja – akár aktív segítséggel is – az örökbefogadást, és nincs más megbízható személy, aki szükség esetén átvenné a gondozást, akkor felelőtlenség lehet kutyát magához venni.

Ezekben az helyzetekben a kutya érdekeinek kell első helyen állniuk, hiszen ő teljes mértékben az ember döntésétől és gondoskodásától függ.

Zizi tragédiája, sajnos egyre több idős ember kedvencének története. Gazdája idősek otthonába került, a család pedig nem tudta vállalni a kutyus további gondozását. Így Zizinek 11 évesen új otthont kell keresnie. 🥺

Mi nem hagytuk magára: magunkhoz vettük, önkéntesünk, Reni pedig szeretettel vállalta az ideiglenes befogadását. Most már csak az hiányzik, hogy megtaláljuk számára azt az embert, aki mellett újra igazán otthon lehet. 🏡❤️

🐶 Zizi 11 éves, 11 kilós, kedves kiskutya.
Lakáshoz szokott, szobatiszta, és nagyon szeretne ismét valaki hűséges társa lenni.

✨ Egészséges
✨ Oltott
✨ Ivartalanított
✨ Szívférgességi tesztje negatív

Olyan meleg szívű, végleges gazdit keresünk neki, aki családtagként szereti, és természetesen lakásban tartja őt.

Zizi talán már nem kölyökkutya, de eleven, aktív és előtte még sok szép, szeretetben eltöltött év állhat. 💕 Segíts neki, hogy ezeket már a saját gazdija mellett tölthesse!

• Mintha választanunk kellene két szenvedő között.
• Mintha az együttérzés véges készlet volna.
• Mintha abból, amit egy kidobott kutyának adunk, szükségszerűen elvennénk egy otthontalan embertől.

Pedig az emberiesség nem így működik.

Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes körüljárnunk ezt a téves sztereotípiát, bár a más csoportok segítségére leginkább azok szoktak buzdítani, akik senkinek sem segítenek.

Egy hajléktalan ember méltósága nem lehet vita tárgya, de az árva kutya sem maga választotta a sorsát

Egy menhelyre került vagy utcára dobott kutya ugyanúgy nem döntött arról, hogy kiszolgáltatottá váljon.

• Nem ő választotta, hogy megunják.
• Nem ő kérte, hogy szaporítsák, majd elhagyják.
• Nem érti, miért nincs többé gazdája, miért fázik, miért éhes, vagy miért kerül egy kennelbe, ahol talán éveket vár valakire.

Az állatvédelem támogatása nem valamiféle luxushóbort, amely csak akkor válik erkölcsileg elfogadhatóvá, amikor már minden emberi problémát megoldottunk.

Ha ezt az elvet követnénk, szinte semmilyen ügyet nem támogathatnánk.

• Miért segítsünk egy beteg gyermeknek, amíg más gyermekek éheznek?
• Miért támogassuk az időseket, amíg családok élnek mélyszegénységben?
• Miért mentsünk erdőket, amíg háborúk vannak?

A szenvedések között nem érdemes „erkölcsi bajnokságot” rendezni.

Nem az a kérdés, hogy ember vagy kutya

Talán éppen ez az a pont, ahol Bochkor tapló és érzéketlen kijelentésével kapcsolatban érdemes tovább gondolkodni.

Az együttérzés képessége nem olyan pénztárca, amelyből, ha kivettünk valamennyit egy kutyamenhelynek, akkor ugyanazt az összeget etikusan már egy hajléktalanszállónak kellett volna adnunk.

Az emberek különböző ügyeket éreznek közel magukhoz. Van, aki állatokat ment. Más ételt oszt. Valaki beteg gyermekeket támogat, más időseket látogat, megint más egy bajba került szomszéd bevásárlását intézi el.

Ezek az ügyek nem egymás riválisai. Ugyanannak a pozitív emberi tulajdonságnak különböző megnyilvánulásai: annak, hogy nem akarunk közömbösen elmenni a kiszolgáltatottság mellett.

Akkor melyiküknek segítsünk?

Miért ne mindkettőnek?

Az együttérzés nem attól lesz valódi, hogy határt húzunk köré.

• Ha zavar bennünket, hogy emberek élnek az utcán, segítsünk nekik.
• Ha fáj látni a gazdátlan állatok sorsát, segítsünk rajtuk.
• Ha pedig mindkettő megérint bennünket, nem kell választanunk.

Egy társadalom emberségének ugyanis aligha az a mércéje, hogy eldönti, ki érdemli meg jobban a segítséget. Sokkal inkább az, hogy mit tesz azokért, akik – legyenek két- vagy négylábúak – mások jóindulatára vannak utalva.

Szerintünk nem kevesebb együttérzésre van szükségünk az állatok iránt, hanem többre egymás iránt is.

Szívünkben szerencsére nem kell helyet felszabadítani az egyiknek ahhoz, hogy a másik is elférjen benne.

Picúr egy hatéves, keverék kisfiú, aki eddigi életében sajnos nem kapta meg azt a szeretetet és gondoskodást, amit minden kutya megérdemel.

Súlyosan beteg gazdája már nem tudott róla tovább gondoskodni, így Picúr közel fél éven át a szomszédok segítségére szorult. Ők etették, amíg az önkormányzat végül le nem mondatta a gazdát a kutyusról.

Ekkor vettük gondozásunkba Picúrt. Testét a bolhaekcéma miatt több helyen szőrhiányok borították, de a szeretet, a gondoskodás és a törődés máris csodát tett vele.

Önkéntes kutyakozmetikusunk, Niki többször megfürdette, Picúr pedig egyre jobban érzi magát. Ma már tisztán, fiatalosan, oltva és egészségesen várja azt az embert, aki végre valóban őt választja – egy életre.

Picúr mindenkivel barátságos, és szinte sóvárog a szeretet után. Hamarosan ivartalanításon is átesik, aztán már csak az álomgazdi hiányzik az életéből.

Lehet, hogy éppen te vagy az, akire Picúr egész életében várt?

Honeyt Zsuzsa, férje Miklós és fiúk Zoltán fogadták örökbe, akikkel már belvárosi lakásukban él.

A mókás, nyurga kiskutyát Eszter, Robi és lányuk Blanka az elmúlt hónapban többször is meglátogatták, majd a séták, barátkozás és ismerkedés eredményeként döntöttek: magukkal viszik svájci otthonukba! Igy aztán még az is lehet, hogy Svájcnak a Milka-tehén után új szimbóluma, a zsemle színű kedves kutyus lesz, aki a napokban megérkezett Eszterék svájci lakásába!

Már megkaptuk az első, rövid beszámolót is az utazásról, néhány fotó kíséretében:

„Itthon vagyunk. Az út problémamentes volt, Panka kiválóan viselkedett. Nagyon élvezzük, hogy velünk van, és ez most már így is marad. 😀”

Emlékeztek még?

Pankát korábban öthónaposan hozták el az Illatos útról. Az idős szülőknek, gyerekei meglepetés ajándéknak szánták. Nem is sült el jól a felelőtlen ajándékozás: az aktív eleven, nagy mozgásigényű kiskutya kéretlen gazdái néhány hónap múlva hozzánk fordultak, hogy vegyük gondozásunkba a kutyust, mert ők hetvenéves korban már nem tudnak róla gondoskodni. Szerencsére a történet most boldog véget ért…

A szuka kiskutya eredeti gazdája, betegsége miatt mozgásában véglegesen korlátozottá vált, ezért az önkormányzat kérésére a kedves, 3 éves szőrmókot gondozásunkba vettük.

Már megkapta első oltásait és – a nagy melegek elmúltával – hamarosan ivartalanítjuk.

A Kapás Bogi és férje Telegdy Ádám, valamint a Vigyél Haza Alapítvány bebizonyítják, hogy a két jó dolog megfér egymás mellett, hiszen Bogiék speciality kávézójában a vendégeknek az alapítvány kedves étlap-kezdeményezését is kínálják.

A virtuális kutya étlap valóságos segítséget jelent azoknak az árva, sérült, vagy idősebb kutyáknak, akik a Vigyél Haza alapítvány gondozásában várják, hogy örökbe fogadja őket egy-egy elkötelezett állatbarát. Ha bárki betér Budapest a belvárosában a Galamb utca 4-be és megrendel egy-egy „ételt”, annak teljes összegével a nehéz sorsú kutyákat támogatja.

A vendég, ha a támogatás mellett döntene, tetszés szerint választhat a számtalan, eltérő értékű „fogás” közül: rendelheti párszáz forintért Kutyacchinot Csupor módra, vagy a közepes ár fekvésű Tripla Ölelős Cookiet, vagy bőkezűen ajándékozhat akár Nagy Kényeztető Csupor Menüt is.

A varázslatos hely decemberben nyílt Budapest szívében, az 5. kerületi Galamb utcában.

Boginak és Ádámnak több éves álma volt a kávézó nyitás, mert imádják a kávét, szeretnek vendégül látni barátokat az otthonukban, és szerették volna felfedezni ezt a világot vállalkozóként is.

A kávézóban megjelenik kicsiben minden, ami őket jellemzi: a Csupor egy kis szelete a saját otthonuknak. Névadója Bogi húga, Vanda, aki sokat használta ezt a szót (Bogi családja több szállal is kötődik Erdélyhez – a “csupor” is egy régi magyaros-erdélyi szó).

Ádám magát képezte ki baristának, és egyre mélyebben ássa bele magát a kávé világába.

Céljuk egy olyan kávézó megteremtése volt, ahova lelassulni, beszélgetni, nagyon finom kávét inni jönnek a vendégek – mindezt egy otthonos, szeretetteljes közegben.”

Szóval a Csuporban is tudtok adakozni a Vigyél Haza Alapítvány árva állatai javára!

Igyatok egy fantasztikus kávét, egyetek egy sütit és válasszátok a “Kutyacchino”-tól kezdve a “Nagy kényeztető Csupor menü”-ig aminek összege egyenesen az Alapítványhoz kerül.

Kérjük, hogy fokozottan ügyeljetek állataitokra a napokban, az extrém magas hőmérséklet miatt!  Folyamatosan biztosítsatok számukra kellő mennyiségű ivóvizet, állandó árnyékot, hűvös helyet! A sétáltatás csak a reggeli és az esti órákban történjen és figyeljetek arra is, hogy a felforrósodott útburkolat a kutyák lábán akár égési sebeket is okozhat!

Hőségben, a bezárt járműben magára hagyott kutyának már 10 perc is elég ahhoz, hogy visszafordíthatatlan károsodás következzen be, ami az állat halálhoz is vezethet.

Egy forró napon, 30 fokos melegben, akár 10 perc alatt 70 fokosra forrósodik az autó belseje. A kutyának ez kínszenvedés, hiszen ő csak lihegéssel tudja hűteni magát így, akár perceken belül hőgutát kaphat, és elpusztulhat.

Ezért, próbáljuk megmenteni az állatot a szenvedéstől és a nagy valószínűséggel bekövetkező haláltól.

• Azonnal próbáljuk felvenni az autó tulajdonosával a kapcsolatot: ha parkolóban, bevásárlóközpontban vagyunk, haladéktalanul értesítsük az ügyfélszolgálatot és mondassuk be a kocsi rendszámát, hogy azonnal menjen a kocsijához.
• A kocsi gyengéd meglökésével, emelésével próbáljuk beindítani az autó riasztó rendszerét, hogy az figyelmeztesse a tulajdonost
• Ha rövid időn belül nem járunk eredménnyel, készítsünk fényképeket telefonunkkal az autóról, amin látszik a bezárt kutya és a kocsi rendszáma is. (Figyelem, a fotó illetve az autó rendszáma már személyes adat lehet, így azt ne osszuk meg, csak bizonyítékként használjuk fel.)
• Lehetőség szerint hívjuk rendészt, rendőrt, de legalább egy tanút és a jelenlétében törjük be a kocsi egyik oldalsó ablakát.
• Ügyeljünk arra, hogy az autóban, a végszükség elhárításához feltétlenül szükséges kárt okozzuk csak. (Ne a kocsit törd össze, és ne több ablakot törj be! Szabálysértési értékhatár felett a kutya értékét meghaladó kár okozása büntetőjogi felelősséggel jár és az okozott kárt is meg kell téríteni).
• Ha sikerült kiszabadítani, itassuk meg a kutyát, próbáljuk lehűteni vízzel, nedves ruhával. Ha látjuk rajta, hogy bágyadt, koordinációs problémái vannak, vigyük azonnal állatorvoshoz.

Természetesen a leghatékonyabb módja a segítségnek, ha megelőzzük a tragédiát: Ha látjuk, hogy valaki ott akarja hagyni a kutyáját az autóban, győzzük meg arról, hogy ne tegye! Ha szükséges, kérjünk hatósági segítséget! ( Az alapítvány természetesen legalább ilyen felelős magatartást ajánl a magáról gondoskodni nem képes , idősebb emberek és gyermekek esetében is.)