Carlos pont a tizedik születésnapján veszítette el idősödő gazdáját, aki elhanyagolta a kiskutyát, és nem volt senki, aki a gondját viselje. Ezért alapítványunk gondozásába vette.
Ugye szinte hihetetlen, hogy a filmünk elején és a végén ugyanazt a kutyust látjuk? Nem kellett hozzá más, „csak” egy értő, lelkiismeretes és melegszívű kutyakozmetikus és sok-sok türelem.
Persze ezzel még nem ért véget Carlos átalakulása, hiszen a 10 éves Tibeti terrier jellegű kan kutyus előtt – több rossz foga miatt – még komolyabb fogászati kezelés áll, ha az előzetes szív-ultrahang vizsgálat alapján nem kockázatos számára az altatás.
A kiskutya látása már megromlott, he a hallása és kiváló szaglása pótolja ezt a hiányosságot: Vidáman igyekszik futni a labda után ez a kedves, barátságos kis árva, aki teljes gyógyulása után adunk majd örökbe.
