Carlos pont a tizedik születésnapján veszítette el idősödő gazdáját. Mivel nem volt senki, aki az elhanyagolt a kiskutyának gondját viselje, alapítványunk magához vette.
Carlos látása már megromlott, de a hallása és kiváló szaglása pótolja ezt a hiányosságot: Nálunk vidáman igyekezett a labda után ez a kedves, barátságos kis árva. Mielőtt gazdikeresésbe kezdhettünk volna, még el kellet távolítani 4 rossz fogát és komoly kozmetikai kezelésen esett át. (hosszú karmai már gyulladt tappancsaiba nőttek.) Teljes gyógyulása után, megszépítve adtunk örökbe Saroltának, akivel budai, kertes házban él boldogan.
