2014.06.04.
Bugackát, Verus és Péter fogadta örökbe! 🙂
Bugacka Gazdis lett! A megszeppent szőrpamacsot márciusban, három másik társával együtt hoztuk ki az Illatos útról. Mi már sejtettük, hogy az egy éves, nagyon elhanyagolt kisfiú kócos frizurája alatt egy gyönyörű kiskutya bújik, és így is lett! Tünde, önkéntes kutyakozmetikusunk kezei között a kis békából királyfivá alakult. 🙂
Aztán eltelt két hónap és megismertük Verust, aki újságíróként, részletes, tényszerű, mégis szívhez szóló cikket írt az Illatos útról, majd az ideiglenes befogadásról és egyik önkéntes munkatársunkról, Zsuzsiról. Barátjával, Péterrel meglátogatták gazdira váró kutyusainkat és lassan, átgondoltan körvonalazódott az elhatározás: Ők is örökbe fogadnának egyet!
Olvassátok Verus, az új Gazdi beszámolóját, Bugacka első hetéről, dióhéjban:
„…Miután megláttuk a királyfit szépítkezés után, nem volt kérdés: szerelmesek vagyunk. Akkor már régóta szerettünk volna egy négylábú családtagot, de az igazi valahogy csak nem talált ránk. Eddig. Bugacka azonban egy igazi királyfihoz méltón vonult be az életünkbe.
Egy szép, napsütéses szerdai napon mentünk érte a panzióba. Nagyon izgultunk, így nagy megkönnyebbülés volt, hogy ő nem volt az. Az első találkozáskor persze minket is megszaglászott, de látszott, hogy jobban érdekli a panzió, no meg persze Sándor, mint mi. Aztán miután megtudtunk róla mindent, amit lehetett, autóba pattantunk. Ahol legnagyobb meglepetésünkre Bugacka is azonnal otthon érezte magát. Az anyósülésen, persze, hol máshol. Még ki is húzta magát.
Hazaérve volt némi izgatott szaglászás, gyors vízlefetyelés. Óvatosan feltérképezte a lakást, de csak fél szívvel, mert igazándiból egy percre se akart minket magunkra hagyni. Biztosak voltunk benne, hogy még nem hiszi el mindazt, ami vele történik, épp ezért árgus szemmel figyelt minket, hogy egy percre se tévesszen minket szem elől. Nehogy az egész semmivé legyen hirtelen.
Az első este, sőt a következő két nap is nyugodtan telt. Kiderült, hogy Bugacunk él-hal a társaságért, nagyon szereti a hasát, a nagy hátonfekvős alvást, a hasvakarást, az ölbebújást és persze a nagy sétákat. Örültünk, mert hamar megtalálta a helyét, a kanapén, és látszott, a pórázzal is, kifejezetten jó a kapcsolata. Miután a hétvége is eltelt, viszonylag eseménytelenül – csak egy kósza labda került a képbe, de Bugackát ilyen olcsó trükkel nem lehetett lekenyerezni – jött az igazi erőpróba.
Mivel délután háromig mindketten dolgozunk, nagyon izgultunk, amikor először magára hagytuk: fog-e sírni, és ha igen meddig, rág-e majd valamit unalmában, nem lesz-e semmi baja. Olyan gyorsan, még sosem jöttünk el munkából, mint aznap, hogy aztán életünk legnagyobb meglepetése fogadjon minket itthon. Egy ásítozó Bugacka az ajtóban, aki mintha azt mondaná, „na végre, hogy megjöttetek”.
Sokkal jobban izgultunk, mint ő, ezek után már biztos volt.
Azóta jártunk a belvárosban, ismerkedtünk más kutyákkal is. Ám ami ennél is fontosabb: Bugacka kivirult. Csodaszép, tüneményes kiskutya volt már akkor is, amikor magunkhoz vettük, ám az eltelt néhány nap alatt valahogy fényesebb lett a szeme, és mintha kezdene eltűnni belőle a hitetlenség és a szomorúság. Úgy hisszük, most már talán tényleg elhiszi ő is, hogy ez nem álom, és végre végleg hazatalált.:-) „
Hálásan köszönjük Verusnak és barátjának, Péternek, hogy újpesti lakásukba, örökbe fogadták Bugackát!
Verát pedig, – aki nem csupán megírja, de meg is éli a hányatott sorsú kutyák gondjait -, mostantól már önkéntes munkatársunknak is tekinthetjük, hiszen a jövőben is, aktívan segíti majd munkánkat!
Előzmény: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.874593019222448.1073742179.149015598446864&type=1
Verus cikkeit itt olvashatod el:
http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/04/19/ide-minden-nap-kell-lelek/
http://www.hir24.hu/elet-stilus/2014/05/19/a-hely-ahol-a-kivert-kutya-is-ujra-bizni-kezd%281%29/
