Carlos pont a tizedik születésnapján veszítette el idősödő gazdáját, aki elhanyagolta a kiskutyát, és nem volt senki, aki a gondját viselje. Ezért alapítványunk gondozásába vette.
Ugye szinte hihetetlen, hogy a filmünk elején és a végén ugyanazt a kutyust látjuk? Nem kellett hozzá más, „csak” egy értő, lelkiismeretes és melegszívű kutyakozmetikus és sok-sok türelem.
Persze ezzel még nem ért véget Carlos átalakulása, hiszen a 10 éves Tibeti terrier jellegű kan kutyus – több rossz foga miatt – komolyabb fogászati kezelésen esett át.
A kiskutya látása már megromlott, de a hallása és kiváló szaglása pótolja ezt a hiányosságot: Vidáman igyekszik futni a labda után ez a kedves, barátságos kis árva.
