Összes kutya »
Örökbe adtuk

Carlos Mackó, a kedves balatoni medve


Örökbefogadási kérdőív Twitter Facebook

Kivételesen vágjunk a dolgok közepébe! Íme egy rövid, kedves „ meteorológiai jelentés” Mackó (korábban Carlos) gazdijától, Andrástól 😊

Mackó ma reggel felébredt

Hiszitek-e, ez így volt tényleg,

Majd fontos sétálásra készen,

Kilesett az ajtórésen.

Pislogott. de nem látta az árnyékát

Csak a reggelivel teli tányérkát,

Hát befalta, ne legyen ott hiába,

S lomhán visszabújt a kosarába.

Úgy látszik, a tavasz még várat magára…

Carlos, a négyéves kiskutya gazdája nem sokat töprengett, hogyan szabaduljon meg tőle. Egyszerűen kikötötte egy hideg januári napon az Illatos úti gyepmesteri telep kapujához.

Lépését az sem indokolja, hogy talán szégyenében hagyta ott a kutyát: nem volt bátorsága nyitvatartási időben leadni őt…

Ugye már most gondolhatjátok, hogy ennek a történetnek csakis jó vége lehet! 😊

Carlos, a négyéves kiskutya pont egy éve került alapítványunk gondozásába. Gazdája nem sokat töprengett, hogyan szabaduljon meg tőle. Egyszerűen kikötötte egy hideg januári napon az Illatos úti gyepmesteri telep kapujához. Tavaly februárban vettük magunkhoz a félénk, bizalmatlan, olykor barátságtalan kiskutyát, majd hamarosan ideiglenes befogadónk, Tündi vette szárnyai alá. Segítségével Carlitó visszanyerte néhány emberbe vetett bizalmát (persze mindenkit csak úgy nem fogadott ám el.)

Sokan érdeklődtek a helyes kutyus után, de Ő nehezen fogadott el bárkit is Tündi után… Aztán jelentkezett nálunk András és Kati, akik balatoni, kertes házukban várták Carlos/Mackó érkezését.

És megtörtént a várva-várt csoda: Tündi személyesen vitte el védencét Balatonra és Andrásékat a kiskutya azonnal elfogadta! A derűs, kiegyensúlyozott pár részletes beszámolókat is írt nekünk, melyekből alább idézünk:

„Mackó, Tünde távozása után negyedórát nyüszögött, azután lefoglalta őt az új otthon felfedezése. A legizgalmasabb számára Picur, a macskánk, aki csakazértis mindig Mackó orra elé fekszik, nyalogatja magát teljes nyugalomban, de ha Mackó túl közel dugja a fejét, vadállatként fúj és vicsorog.
Az hihetetlen, hogy bármit megtehetünk Mackóval, simogathatjuk, kefélhetjük, játszhatunk vele, felvehetjük, mosdathatjuk, mindent ellenkezés nélkül tűr, mintha hónapok óta velünk élne. Ugyanakkor semmiféle parancsszónak nem engedelmeskedik, süketnek tetteti magát, amit egyelőre megértünk és elfogadunk. Azt nem bánnánk ha most már kevesebbet foglalkozna Picurral, és többet velünk, de egyelőre a cica izgalmasabb neki.
Azt hiszem, Mackó élvezi a vidéki életet. Szeret sétálni és a kertet is már felfedezte. Feleségem, Kati ma levitte Mackót a Balaton partra, ahol Mackó extázisba jött a hattyúktól, alig lehetett visszatartani. Érdekes, hogy a séta során több ismerőssel találkoztak, mindenki elalélt és meg akarta simogatni, de Mackó senkit nem engedett közel magához, morgott, vagy ugatott. Különös ez annak fényében, ahogy hozzánk viszonyul az első perctől kezdve.
Rendkívül hálásak vagyunk, hogy ilyen profi módon bonyolítottátok le az örökbefogadást, Mackó pedig olyan imádnivaló, hogy az megfizethetetlen.
…. Mackó remekül érzi magát, és a mi napjaink is sokkal vidámabbak, mióta ő itt van.
Picur cicánkkal is kezd összebarátkozni.
Tanítjuk a rendes viselkedésre, az “Ül!” és “Fekszik!” parancsszavakat már készségesen végrehajtja, a “Pacsit!” valamiért nehezebben megy. Ha nem érti, mit akarunk (vagy nincs kedve megcsinálni), akkor általában hanyatt vágja magát, a mancsaival hadonászik és meg kell zabálni, olyan cuki.
Sajnos hétköznap nem tudunk annyit játszani vele, amennyit ő igényelne, ilyenkor órák hosszat az íróasztalom alatt lustálkodik. Meg kell mondjam, mamusznak sem utolsó. 🙂
A hétvégéket viszont, ha az idő engedi, a szabadban töltjük vele. Az erdőben való sétától extázisba jött, ritkán lehetett még ilyenben része. A kilátóból is élvezettel szemlélte a balatoni panorámát. Kedvence persze továbbra is a parton a kacsák hajkurászása. …
Üdvözlettel: András és Kati”

Köszönjük Tündinek és barátnőinek az önzetlen, szerető gondoskodást és Katinak valamint Andrásnak, hogy örökbe fogadták Mackót ( … aki talán már a negyvenharmadik Mackó alapítványunk történetében 😊  )