Dió hétéves kora ellenére olyan játékos, mint egy kiscica.
Dió önkénteseink egyik kedvence, aki szépen sétál pórázon és imádja a nagy erdei kirándulásokat! Annyira ragaszkodik az ember közelségéhez, hogy mindig igyekszik, hogy szorosan a közeledben legyen és legalább valahol hozzád érhessen. Pedig korábban – számunkra megmagyarázhatatlan okból – kétszer járt az Illatos úton ez a szelíd, intelligens és barátságos kutya.
Most ideiglenes befogadóinknál, Hajninál és Petinél várja a végleges gazdit és a tavaszt
Most idézünk ideiglenes befogadója, Hajni beszámolóiból:
„ Idegen környezethez is hamar alkalmazkodik, rövid idő alatt beilleszkedett. Őrzi a házat, de nem ugat folyamatosan. Szereti a tápot, de a húsleves, a zöldségek nyersen és sütve, valamennyi jutalomfalat elfogadható számára.
Bármikor lelkesen csatlakozik egy kis testmozgáshoz – mostanság reggeli kávé előtt/után/helyett, vagy épp ebédidőben, segít ledolgozni a vacsorát is. A napi séták között nyugodtan elvan, nem nyomul és nem ugat feleslegesen, nem rág szét semmit. Teljesen szobatiszta.
Dió nem rohan sehová, lehet vele lassan, de akár tempósan is sétálni. Gondosan szaglászik és figyel a környezetre. Már ügyesen sétál az út szélén, a járdán, ismeri a vasúti gyalogos átjáró trükkjét is. Hallgat a nevére, és nagyon jól reagál a „nem” parancsra, így jól meg lehet akadályozni, hogy felegyen bármit. Rutinosan veszi fel a kabátot (mert fázós) és a hámot. Lelkes farokcsóválással fogad szinte mindenkit, és zsebeli be a simogatásokat.
Jártunk étteremben a karácsonyi rendelést átvenni. Bár nem imádja a sorbanállást, de ügyesen várakozott velünk, közben szerzett pár újabb rajongót. A virágoshoz szintén szeret menni, nem csak a jutalomfalatok, hanem a sok simogatás miatt is. „
Természetesen oltva, ivartalanítva, mikrochippel, egészségesen adjuk annak a gazdinak, aki szeret kimozdulni a lakásból.
