Összes történet »
Álom gazdik

Erzsiék befogadták Zolit,


Örökbefogadási kérdőív Twitter Facebook

a búskomor sztárt.. 

A naptárfotózáson figyeltünk fel a félénk, sorsáról teljesen lemondott Zoli kutyára, akit Bánhidi Petrával és Czene Attilával közösen fényképeztünk.
 A műtermi munkákat követően- ahol sok szeretetet és bátorítást kapott – haladéktalanul elkezdtünk gazdát keresni neki, hogy mielőbb sikerüljön az Illatos útról elkerülnie.
 Ezután keresett meg minket egy rokonszenves pesti, középkorú házaspár: elpusztult szeretett kutyájuk, és úgy döntöttek, hogy az ebtelepről szeretnének helyette örökbe fogadni egyet. A beszélgetés során gyorsan kiderült, hogy Zoli tökéletes választás lenne a számukra (mint ahogyan ők is ideális gazdái lehetnének Zolinak).
 Örökbe is fogadták Erzsiék, és rövid időn belül fantasztikus változáson ment keresztül Zoli.
Meggyógyult betegségéből és látogatásunk során már egy igazán életvidám kutyussal találkoztunk. Megérkezésünkkor komolyan őrizte a kertes házat, gazdijaival való beszélgetésünket pedig a nappaliból kanapéról ülve figyelte …
Mint látható, Zolinak most már arany élete van…

Zoliról, új gazdája a Rácz Család így ír:

ZOLI KUTYÁNK TÖRTÉNETE

Már a legelején szeretném leszögezni, hogy Zoli kutyánk becsületes neve Illatosúti Zoltán, tekintettel származási helyére. Leginkább ugyan a Zolira és Zolikára hallgat, de pontosan tudja azt is, hogy Zoltánnak nem szabad a WC-ből inni.
Zoli örökbefogadása előtt tépelődtünk férjemmel és a gyerekekkel, mit tegyünk, hiszen előtte veszítettük el husky keverék kutyánkat Ezüstnyilat. A fájdalomtól mélyen megrendült az egész család.
Férjem, Péter egyre gyakrabban mondta, hogy adjunk esélyt egy szerencsétlen sorsú kutyusnak, és később, családi döntésként nem volt kérdés, hogy menhelyről vesszük magunkhoz az új jövevényt.
A „Vigyél haza alapítvány” weblapjára lépve találtam és Óvári Klári telefonszámára. Persze felhívtam.
Klári kedves volt, lelkesen segített. Mesélt Zoliról, aki már hónapok óta a telepen volt, senkinek nem kellet…  Azt mondta ez a kutyus a legelesettebb, legszomorúbb kutya akit valaha látott. Zoliról annyit tudott, hogy régi gazdája elköltözött, és az üres háznál hagyta. 6-8 évesre tippelték a korát. Megadta az Illatos úti fő állatorvos, Dr. Kozma Tamás telefonszámát, aki beszámolt arról, hogy Zoli barátságos, kedves kutyus, ám bélgyulladása van, szüksége van diétás tápra, amit a telep nem tud biztosítani. Diétával kapcsolatos tanácsokat adott. Ekkor már tudtuk, hogy Zoli a miénk lesz.
2008. november 29.-én, egy esős szombat délelőtt mentünk érte. A férjem hozta ki a telepről, oltási könyvvel, bechipezve. ( Zoli számára azóta is Ő az Isten.)
Zolika iszonyú sovány volt, és a szemében mérhetetlen szomorúság ült.
Az autóban csendesen szemlélődött, ritkán félve ránk pillantott. Házunkhoz érve, alig mert a lakásba lépni, hosszasan a kertben üldögélt. Állatorvosunk gyorsan rendbe hozta a bélgyulladását. Zolika egy hónapon át csak evett és aludt. A hangját 2 hónap múltán hallottuk először, addigra megerősödött, hízott is.

Nemrégiben elkezdett játszani, labdázni, hozzánk bújni.  Imád sétálni, nagyképűen, peckesen lépdel, ám ha kutyákkal találkozunk cseppet sem domináns, azonnal játszani kezd. Hétvégéken gyakran visszük tópartra, talán ezt szereti legjobban, odáig van a gyönyörűségtől. Ma már számunkra Zoli a legszebb, legokosabb, legbűbájosabb kutya a világon. Nézzék csak meg a fotókat!

Üdvözlettel: a Rácz család
ui: Mindenkinek bátran ajánlom, ne tétovázzanak és fogadjanak örökbe egy Illatos úti kutyust. Csodás jótétemény a kutyának, és csodás jótétemény a lelkünknek. Kinek nincs erre szüksége?