Amikor kutyákat adunk örökbe, nagyon ügyelünk arra, hogy az „örökbe” szó valóban élethosszig való, boldog kapcsolatot jelentsen. Most, hogy megkaptuk Janó gazdijának első leveleit, már egészen biztosak vagyunk abban, hogy a legjobb döntést hoztuk!
Olvassátok el Jankó történetét!
Jankó egyéves sharpei keverék, aki mamájával kószált Pesten. Nagyon erősen sántított és hamar kiderült: combcsont törése van. A labor vizsgálatokat követően sürgősen elvégeztettük a csont műtétet. A két hónapos szigorú mozgáskorlátozást követően eltávolították a lábából az implantátumokat, hiszen Jankó lába tökéletesen meggyógyult!
Igy már gyógyultan, vidáman rosszalkodott és oltva, ivartalanítva, egészségesen kereste az ideális gazdit. Aztán ránk talált Feri, aki többször látogatta Jankót és a hosszú hétvégi sétákon megerősödött benne a szándék, hogy a kutyust pesti lakásába fogadja.
Íme az új gazdi első beszámolói:
„Jankó nagyon otthonosan mozog az új otthonában. Tegnap mozgalmas napunk volt, sokat sétáltunk, Városligetben is futkároztunk, találkozott a barátaim kutyusaival is, Denisszel és Brúnóval, mindenkivel megtalálja a közös hangot. Már tömegközlekedésen is utaztunk, olyan ügyes volt villamoson és metrón is mintha nem is ez lett volna az első alkalom számára. Igazi energiabomba, de éjszaka úgy aludt, mint egy kisangyal. Pisi-kaki baleset még történt a lakásban, de remélhetőleg pár nap és ez is megoldódik, igyekszem gyorsan kialakítani számára a fix rutint.”
Aztán jött a második beszámoló is, amiből már biztosan tudhattuk, hogy Jankót a legjobb helyre adtuk örökbe:
„Immár másfél hete boldog gazdi vagyok, és bár folyamatosan tájékoztattalak titeket, hogy milyen szuper minden, most egy hosszabb beszámolót is szeretnék adni.
Sejtettem, hogy Jankó okos kutyus lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Komolyan mondom mindenre fel voltam készülve, de egyszerűen egy földre szállt angyal. Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy ilyen jól viselkedik. Lehet, hogy később lesz rosszaság? Az első 1 hétben igyekeztem minden időmet neki szentelni, azt gondolom ez meghatározó volt, hogy összecsiszolódjunk. 1 nap alatt megtanulta, hogy teljesen szobatiszta legyen, kialakult a rendszer az életünkben. Ha nem vagyok otthon semmilyen rombolást nem művel. Nem ugat feleslegesen, éjszaka meg se mukkan, ha én is megyek aludni akkor ő is. Ha elmegyek dolgozni már nem ajtóból kell visszatessékelni, hanem szundikál addig a kanapén és vár rám türelmesen. Attól függően, hogy milyen parfümöt teszek magamra vagy milyen cipőt veszek fel, tudja, hogy most nélküle indulok útnak vagy pedig őt is viszem – csak egy példa az okosságára. A városban nagyon szépen közlekedik, már tudja, hogy mindig megállunk az út szélén és megvárjuk a zöld lámpát, ha metróra szállunk a szájkosarat és elviseli, de azért nélküle jobban szeret utazni. Ami a legfontosabb, hogy a korábban séta közben tapasztalt random „leállásokat” (leül és nem indul tovább) szinte teljesen levetkőzte. Minden kutyával tökéletesen kijön, mindenkivel barátságos, imádja az embereket is, gyerekeket is. Labdázás a mindene, most készült el mellettem egy új kutyafuttató a Lurdy háznál, oda is szoktam vinni. Az eddigi napi átlag 10.000 lépés 20.000 lépésre emelkedett, szóval a gazdi is mozgásban van, szerencsére előtte sem voltam az otthonülő típus, úgyhogy az energiaszintünk is passzol. Eleinte nem jött fel az ágyra, de pár nap után megtört a jég és rájött, hogy a gazdi fekhelye azért igazán kényelmes és ha távol van, akkor jó érzés a helyén feküdni. Jövünk-megyünk, mindenhova viszem, nincs őrjöngés, mindenhol viselkedik. Ha hazaérünk már szépen leül a bejárati ajtó elé és vár amíg kinyitom, nem ugrik rá izomból.
Nagyon hálás vagyok Nektek és a sorsnak, hogy Jankó gazdija lehetek, szerintem sosem voltam még ilyen boldog.
Munkátokhoz sok erőt és boldogságot kívánok, maradunk kapcsolatban ☺️
Üdvözlettel: Feri”
Köszönjük a Chiru-Vet orvoscsapatának Jankó gyógyulása érdekében végzett lelkiismeretes és szakszerű munkáját!
