Füge, a félénk kiskutya egy jobb életre vágyik.
Füge Budapest peremén, egy kiserdő szélén kóborolt, amikor állatbarátok rátaláltak és a XVII. kerületi önkormányzat kennelébe vitték. Amikor a 3 éves, mindössze 10 kilós nőstény kiskutyát alapítványunk magához vette, megdöbbentő módon testében ÖTVEN kullancsot találtunk! Azonnal megszabadítottuk őt a számtalan élősködőtől, és megelőzésképpen babézia elleni injekciót is kapott.
Szerencsére a szívférgesség tesztje negatív lett, így az oltásait követően elvégeztük az ivartalanítását is. Füge nemrég ideiglenes befogadóinkhoz került, egy olyan lelkiismeretes kutyás családhoz, akik korábban Woodyt fogadták örökbe tőlünk.
Trixi és Marci, ideiglenes nevelői, nagy szeretettel foglalkoznak Fügével. Az első napok során figyelemmel kísérték, hogyan alkalmazkodik új környezetéhez.
Füge most már lassan felfedezi a világot, és elkezdi megérteni, hogy az emberek szeretik őt. Minden nap egy újabb lépés a bátorság felé, és Füge egyre inkább hisz abban, hogy a jobb élet lehetősége valóban elérhető számára.
Olvassátok szeretettel Trixi és Marci első beszámolóját:
„ Sziasztok! Gondoltam megírom hogy milyen volt nálunk Füge első hete. Az első pár napban Woody kerülte őt, Füge pedig nagyon rám volt tapadva. Nagyon boldoggá tette hogy mindig bújhat, szóval így is tett. Szegény Woodyt állandóan le akarta dominálni, viszont amikor rászóltunk bocsánatkérően a lábunk elé fekszik és elszégyelli magát (ezt most is csinálja). Az első pár napban nem volt hajlandó kitenni a lábát a lakásból. Először lecövekelt a kanapéra, miután kézbe kivittem ha volt lehetősége visszaszaladt, majd az ajtó előtt cövekelt le, végül egyszer a lépcsőházba is. Végül megszokta hogy nem viszem vissza, úgyhogy most már Woodyval együtt izgatottan várja a sétát. Pár nap kellett Woodynak hogy ne kerülje annyira Fügét, most már nagyon édesen játszanak, bár Fügének még meg kell szoknia más kutyák korlátait. Nagyon megnyílt nálunk, emberre állatra nagyon kíváncsi, és mindenkivel kedves, viszont a kutyák reakciójától függetlenül megy oda hozzájuk, Woodyval is nagyon nyomulós volt, de neki már kezdi elfogadni a korlátait, meg természetesen mi is figyelünk rájuk. Az, hogy nem fog enni, felesleges félelem volt, ugyanis nagyon jóízűen eszik, viszont a kajával nem féltő, volt hogy egyikük vagy másikuk előbb végzett és odamentek egymáshoz, de nem volt morgás belőle. Hozzátartozik az is, hogy szófogadó kiskutya. Ha szólunk neki valami miatt megcsinálja. Nem akar kibújni a hámból, nem akar szökni egyébként. Mellettem és Woody mellett sétál, örül ha megyünk, de annak is ha hazamegyünk. Woodyra kicsit féltékeny ha simit kap, pláne ha rólam van szó. Amint odamegyek Woodyhoz nagyon erőszakosan mászik az ölembe, ilyenkor gyengéden odébb tolom hogy várja meg a sorát. Woody szerencsére nem egy féltékeny kutya, és bízik bennünk hogy fegyelmezzük Fügét, úgyhogy nem volt konfliktus egy nagyobb morgást leszámítva a második napon. Összességében jól sikerült az első hét, mindkét kutya boldog, Füge szépen szokik le arról hogy ledominálja Woodyt, de Marcival mi vagyunk a legboldogabbak, nagyon mókásak és édesek együtt. Üdvözlettel Trixi és Marci.”
