Hektor 6 éves, keverék kan úrfi, akinek meghalt a gazdája, és őt leadták az Illatos útra. Nyár végén került vettünk gondozásunkba a jámbor kiskutyát. Novemberben keresett fel bennünket Zoltán és Ági, akik a látogatásokat követően örökbe fogadták őt. Új nevet is kapott: mostantól Buksi a büszke neve. A kutyus teljesen kivirult az új gazdiknál: hancúrozik, labdázik egész nap. A napokban levelet is kaptunk a gazdiktól, amiből árad a szeretet! Érdemes elolvasnotok! 🙂

„…Tegnap este kipróbáltuk, hogy póráz nélkül sétál Buksi. Nem gondoltuk volna, hogy így fog működni a dolog. Kicsit előre ment, majd visszanézett és ha úgy ítélte meg, hogy mesze vagyunk, akkor visszasétált hozzánk. …

Ma elmentünk vele Kisorosziba. Póráz nélkül volt végig, de mindig a közelünkben. Nagyon élvezte a dolgot, bár egyszer nagyon meglepődött. Egy bejegesedett tócsát nem vett észre és lazán átsétált, ill. “beszakadt ” alatta a jég és pillanatok alatt felgyorsult. Jót nevettünk rajta. Ő meg kihúzta magát és méltóságteljesen tovább kocogott.:-)  Az, ami akkor történt, amikor a oda érkeztünk, ahol egész nyáron vagyunk, ha valaki ezt mondja, nem biztos hogy elhiszem. Ahogy odaértünk Buksi öröm-szaladgálásba, ugrálásba kezdett. Hol hozzám, hol Zolihoz rohant, mintha azt mondta volna, hogy hazaértünk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogja érezni magát nyáron a Dunánál. Aztán amikor hazaindultunk és beszálltunk a kocsiba (Buksi a hátsó ülésen utazik) előre hajolt hozzánk, az első mancsait a vállunkra rakta és mind a ketten kaptunk egy -egy puszit. Boldogság ez a kutyus!”

Kedves Ági és Zoli! Köszönjük, hogy új esélyt adtatok Buksinak!

Ági és Zoli”