Kolumbusznak neveztük el ezt a „nagy felfedezőt”, aki Pesten buszozott: amikor az egyikről kitették, másikra váltott…és nem vett jegyet. 😊
Szerencséjére Andrea ezen a buszon utazott és gondjaiba vette őt.
A várhatóan nagyra növő, kb. 9 hónapos „kisfiú, most nálunk várja az új családját.
Olvassátok el Kolumbusz kalandjait., ahogy Andrea elmesélte (idézünk Facebook bejegyzéséből):
„ … a mi buszunkra szállt fel akkor miután kitették a 97esről.
Felmenekült szó szerint az ülések alá. Állt a busz nyitott ajtókkal, hogy most mi legyen. Letérdeltem mellé és kihúztam a nyakörvénél fogva. Láttam, hogy kölyök kutyus (a nagy fogak mellett még tejfogai is vannak) Ölbe vettem és arra gondoltam, hogy nem szabad őt kitenni, mert elgázolják a forgalmas főúton.
Megkérdeztem a sofőrt, hogy jöhet e így velünk az Örsig? Azt mondta: persze. Elöl ültünk mögötte. A táskám szíjját levettem és rögtön lett pórázunk is. Hívtam a főnököm, hogy mi történt. Abban maradtunk, hogy vagy beviszem egy állatkórházba (az egyetemre v. a lehel útra ahol van ügyelet) ahol meg tudjuk nézni, hogy van e benne chip, vagy keresek egy Mol kutat, mert náluk is van chipolvasó és hívunk állatvédelmi alapítványokat ha nincs chip és persze amikor azt mondtam, hogy akkor én ma kivennék egy szabadnapot, ő pedig azt mondta, hogy „nem kell – majd érkezel. Intézd a kutyát!”
Amikor leszálltam az ölemben a kutyussal, csak egy utas, egy hölgy jött oda hozzám és megkérdezte, hogy miben tud segíteni? Innen kezdve együtt mentettünk, késtünk… A kutyus szépen utazott a metrón is.
Elvittük a Kerepesi út elején lévő Mol kúthoz. Ott azonnal hozták a chipolvasót, de sajnos ahogy sejtettem, nem volt benne… Adtak poharat itatni és hot-dog kolbásszal megetették a kölköt. Szeretném nekik is megköszönni a kedvességüket, ahogy a kutyussal és velünk bántak.
Gondolkodtunk az „utas-társammal”, hogy most mit tegyünk, mert egyik állatvédelmi szám sem volt ilyen korán hívható, amikor eszembe jutott (egy állatvédelmi civil megbeszélésen hallottam egyszer) hogy példaértékű a XVII.kerületi Polgármesteri Hivatalban hogy a Jegyző Asszony 2 kennelt biztosít a bajba került kutyusok részére, míg nem jelentkezik érte a gazdi, ill. egy alapítvány. Így felhívtuk a portát és ők azonnal fogadták a kutyust.
Útrakeltünk… Vissza a metrón (kutya ölben), az Örs, onnan busz a központig. Nagyon kedvesek és profik voltak – mintha egy másik bolygón lennénk… Érkezett az Állatvédelmi referensük! Szép összefogás volt!
Köszönöm a sofőr úrnak, a Mol kollégáknak, a főnökömnek, de leginkább az utas-társnak, hogy nem hagyott magamra Így minden könnyebb volt…
Andrea, alapítványunknak is levelet írt, abból idézünk:
„ …. Nem volt olyan opció, hogy otthagyom…
Kiskorom óta mentek – 13 kutyusom van otthon Pécelen és két cicám, de megígertem a fiamnak, hogy nem jön több kutyus a portára…. Talán sorsszerű minden és az Égiek biztos tudták, hogy a következő 169E-vel „érkezem, ill. küldenek Érte”.
Éreztem, hogy nem lesz chipje, felelős gazdája, mert a narancssárga nyakörv már nagyon szoros volt a nyakán… Azon hónapok óta nem állítottak …..
Bíztam benne, hogy „ilyen gazdák” nem fognak érte jelentkezni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy vagytok és hogy fogadtátok!”
Mi is köszönjük Andreának és valamennyi közreműködőnek az önzetlen segítségét!
Kolumbusz már megkapta az oltásait és ivartalanítása után igazán jó gazdikat keresünk neki!
