Bogi egyéves nőstény kiskutya, akit – tesójával együtt – az Illatos útról vett alapítványunk gondozásába júliusban. A barátságos és mindössze 8 kilós csöppség egészségesen, ivartalanítva, oltva és mikrochippel kereste végleges gazdiját, és meg is találta szuper-családját, Anita és Bence személyében. 😊
Most nagyon aranyos levelet kaptunk Bogitól. Érdemes elolvasnotok, hiszen tele van szeretettel!
„Sziasztok, itt Bogi!
Igen, az a kis barna hölgy, aki nemrég még nálatok lakott, de most már teljes jogú tagja vagyok az új családomnak. Gondoltam, megírom, mi minden történt velem az elmúlt héten – mert hát, izgalomból nem volt hiány!
Amint megérkeztem az új otthonomba, rögtön körbeszimatoltam mindent. Tudjátok, egy kutya sosem bízhat semmit a véletlenre – minden saroknak, párnának, cipőnek és embernek megvan a maga illata. Mikor mindent ellenőriztem, pacsira ráböktem a legkényelmesebb helyre: egy hatalmas babzsák fotelre. Elsőre csak kipróbáltam… aztán már ott is aludtam el.
Mindenki nagyon készült az érkezésemre (még a szomszédok is) – mindenkinek csillogott a szeme, és mindenki azt mondta: “Végre itt a Bogi!” Olyan jó érzés volt! Mindenki figyelmes velem, sokat beszélnek hozzám, és már messziről megismernek, amikor jövök a sétából.
Eleinte hallottam, hogy azt mondogatják: “Mi nem leszünk kanapés kutyás család…” – hát, ezt muszáj volt rögtön orvosolni! Egy óra múlva már a kanapén feküdtem, a gazdik mellett, és azóta is együtt szundikálunk, filmezünk, meg ölelkezünk rajta. Szóval most már hivatalosan is kanapékutya vagyok – pipa!
Az ételek? Mmm… mennyeiek! A reggelim finom, a vacsorám változatos, de a jutalomfalatból sosem elég. Ha valaki azt mondja, “Ügyes vagy, Bogi!” – én máris ott vagyok, hátha csurran-cseppen valami finom.
A gazdik nagyon dicsérnek, hogy milyen gyorsan alkalmazkodtam. Képzeljétek, már szobatiszta is vagyok! A családom mindig mondja: “Ez aztán az okos kutya!” – hát, mit mondjak, én is így gondolom!
Rengeteget sétálunk, hogy megismerjem a környéket. Minden nap új illatokat fedezek fel, új kutyákat látok, és néha még egy-egy mókust is megfigyelek (bár ők elég gyorsak). A buszokat és a kamionokat még egy kicsit félelmetesnek találom – hangosak és nagyok, de a gazdáim mindig mellettem vannak, és segítenek, hogy bátrabb legyek. Ki tudja, lehet, hogy pár hét múlva már integetek is nekik a járdaszélről – vagy akár beülök a volán mögé, és kamionsofőr leszek!
Esténként, amikor már minden csendes, odabújok a családomhoz, és arra gondolok, mennyire szerencsés vagyok, hogy rám találtak. Nagyon hálás vagyok nektek, hogy vigyáztatok rám, amíg az igazi otthonomat meg nem találtam. Most már tudom, hogy hazataláltam.
Köszönöm szépen, hogy hitetek bennem, szeretgettetek, és eljuttattatok a családomhoz. Mostantól minden nap tele van szeretettel, finom falatokkal és boldog farkcsóválással.
Sok puszit és pacsit küldök nektek: Solti Bogi 🐶❤️”
Mit gondoltok, jó helyre került Bogi?
