Sokan, akik kutyát fogadnának örökbe konkrét elképzelésekkel és elvárásokkal keresnek minket. Velük szemben Vilma és Zoltán egy segítségre szoruló kiskutyát kerestek nálunk, aki szerető családra vágyik…

Másfél évet: összesen 540 napot töltött Cézár az Illatoson a belső kennelsoron!  Nem is csoda, hogy a szűk, sötét és ingerszegény környezetben Cézár visszahúzódó, nehezen megközelíthető lett. A hosszú bezártság alatt a kutyák általában agresszívvá, vagy éppen befelé fordulóvá válnak. Ezért is döntöttünk májusban úgy, hogy Cézárnak esélyt adunk, hogy egyszer gazdit kaphasson, hiszen a telepen egyre csökkent enne a remény…

A kezdetekben – miután alapítványunkhoz került – a négy és féléves fiúcska, teljesen össze volt zavarodva, de ahogy szabadon futkározhatott kutyás társaságban, elindította őt azon az úton, hogy ismét bízhasson majd az emberekben is.

Aztán megtörtént a csoda! Eljött hozzánk Vilma és Zoltán, és úgy fogadták el Cézárt ahogy van, tudván, hogy sok türelem és munka vár rájuk, míg belőle bújós, családi kutya válik. Az első közösen töltött napok után beszámolót kaptunk tőlük:

Mint írták, „ … nagyon jól érzi magát, jön-megy, minden érdekli. Imád az ablakpárkányon üldögélni. A tükröt mintha most fedezte volna föl, ott parádézik előtte. Éjjel inkább a kanapén választotta, nyugodtan aludt. Hatalmasakat nyargalászik a lakásban, rongy-huzigálósat játszik hörögve. 🙂  Sétálni egyelőre csak a kertbe visszük, még szokja a pórázt. De már csak kicsit bizalmatlan, és kis rábeszélésre (meg finom falatokra) oldódik…. Végre a hangját is hallottuk, tegnap már rendesen megugatta a terasz előtt elhaladó szomszédot. Üdvözlettel: Vilma és Zoltán „

Tíz nap után meglátogattuk Vilmát, Zoltánt és Mackót (hiszen új nevet is kapott Cézár), budai, kertes lakásukban. Meghatottan tapasztalhattuk: Mackó teljes jogú, boldog családtag lett! Olyan végtelen odaadással és szeretettel néz új gazdáira, hogy nem kérdés: Mackó megérkezett!  😊

Hálásan köszönjük Vilmáéknak, hogy egy nagyon nehéz sorsú kutyának új esélyt adtak!