Ismerj meg minket
Önkéntesekből álló civil szervezet vagyunk, akik budapesti telephelyükön gondozzák, gyógyítják, nevelik, majd örökbe adják a befogadott állatokat. Tudj meg többet!
Fogadj örökbe
FOGADJ ÖRÖKBE egy árva állatot, azok közül, akiket alapítványunk mentett meg, és most GAZDIRA VÁRNAK!
Meggyógyítottuk
Az Illatos útra sok sérült, elgázolt kutya is bekerül. Gyakran lelketlen "gazdája" betegen adja le az állatot, nem vállalva tovább gondozását, gyógyíttatását.
Örökbe adtuk
Nézegess boldog kutyákat, azok közül a szerencsések közül, akiket korábban az Illatos útról mentettünk és már gazdára leltek.

Ember, vagy állat? Melyiküknek segítsünk
Bochkor Gábor a napokban tett primitív és érzéketlen kijelentése, – miszerint amíg hajléktalan emberek élnek az utcán, addig nem kellene árva kutyákat, állatmenhelyeket támogatni –

Ember, vagy állat? Melyiküknek segítsünk
Bochkor Gábor a napokban tett primitív és érzéketlen kijelentése, – miszerint amíg hajléktalan emberek élnek az utcán, addig nem kellene árva kutyákat, állatmenhelyeket támogatni –

Igyál egy különleges kávét és segítsd az árva kutyusokat!
Ellentmond-e egymásnak, hogy egy barátságos helyen, jó társaságban különleges kávét igyunk egy-egy finom süteménnyel, és egyúttal árva állatokon is segítsünk? A Kapás Bogi és férje

HŐSÉG RIADÓ!
Kérjük, hogy fokozottan ügyeljetek állataitokra a napokban, az extrém magas hőmérséklet miatt! Folyamatosan biztosítsatok számukra kellő mennyiségű ivóvizet, állandó árnyékot, hűvös helyet! A sétáltatás






















Ember, vagy állat? Melyiküknek segítsünk?
Bochkor Gábor a napokban tett primitív és érzéketlen kijelentése, - miszerint amíg hajléktalan emberek élnek az utcán, addig nem kellene árva kutyákat, állatmenhelyeket támogatni - hatalmas jogos felzúdulást keltett az állatszerető emberek körében.
- Mintha választanunk kellene két szenvedő között.
- Mintha az együttérzés véges készlet volna.
- Mintha abból, amit egy kidobott kutyának adunk, szükségszerűen elvennénk egy otthontalan embertől.
Pedig az emberiesség nem így működik.
Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes körüljárnunk ezt a téves sztereotípiát, bár a más csoportok segítségére leginkább azok szoktak buzdítani, akik senkinek sem segítenek.
Egy hajléktalan ember méltósága nem lehet vita tárgya, de az árva kutya sem maga választotta a sorsát
Egy menhelyre került vagy utcára dobott kutya ugyanúgy nem döntött arról, hogy kiszolgáltatottá váljon.
- Nem ő választotta, hogy megunják.
- Nem ő kérte, hogy szaporítsák, majd elhagyják.
- Nem érti, miért nincs többé gazdája, miért fázik, miért éhes, vagy miért kerül egy kennelbe, ahol talán éveket vár valakire.
Az állatvédelem támogatása nem valamiféle luxushóbort, amely csak akkor válik erkölcsileg elfogadhatóvá, amikor már minden emberi problémát megoldottunk.
Ha ezt az elvet követnénk, szinte semmilyen ügyet nem támogathatnánk.
- Miért segítsünk egy beteg gyermeknek, amíg más gyermekek éheznek?
- Miért támogassuk az időseket, amíg családok élnek mélyszegénységben?
- Miért mentsünk erdőket, amíg háborúk vannak?
A szenvedések között nem érdemes „erkölcsi bajnokságot” rendezni.
Nem az a kérdés, hogy ember vagy kutya
Talán éppen ez az a pont, ahol Bochkor tapló és érzéketlen kijelentésével kapcsolatban érdemes tovább gondolkodni.
Az együttérzés képessége nem olyan pénztárca, amelyből, ha kivettünk valamennyit egy kutyamenhelynek, akkor ugyanazt az összeget etikusan már egy hajléktalanszállónak kellett volna adnunk.
Az emberek különböző ügyeket éreznek közel magukhoz. Van, aki állatokat ment. Más ételt oszt. Valaki beteg gyermekeket támogat, más időseket látogat, megint más egy bajba került szomszéd bevásárlását intézi el.
Ezek az ügyek nem egymás riválisai. Ugyanannak a pozitív emberi tulajdonságnak különböző megnyilvánulásai: annak, hogy nem akarunk közömbösen elmenni a kiszolgáltatottság mellett.
Akkor melyiküknek segítsünk?
Miért ne mindkettőnek?
Az együttérzés nem attól lesz valódi, hogy határt húzunk köré.
- Ha zavar bennünket, hogy emberek élnek az utcán, segítsünk nekik.
- Ha fáj látni a gazdátlan állatok sorsát, segítsünk rajtuk.
- Ha pedig mindkettő megérint bennünket, nem kell választanunk.
Egy társadalom emberségének ugyanis aligha az a mércéje, hogy eldönti, ki érdemli meg jobban a segítséget. Sokkal inkább az, hogy mit tesz azokért, akik – legyenek két- vagy négylábúak – mások jóindulatára vannak utalva.
Szerintünk nem kevesebb együttérzésre van szükségünk az állatok iránt, hanem többre egymás iránt is.
Szívünkben szerencsére nem kell helyet felszabadítani az egyiknek ahhoz, hogy a másik is elférjen benne. ... See MoreSee Less
Learn More
Vigyél Haza Alapítvány - az árva és sérült kutyákért
www.vigyelhaza.hu
Vigyél Haza Alapítvány50 CommentsComment on Facebook
Picúr egy hatéves, keverék kisfiú, aki eddigi életében sajnos nem kapta meg azt a szeretetet és gondoskodást, amit minden kutya megérdemel.
Súlyosan beteg gazdája már nem tudott róla tovább gondoskodni, így Picúr közel fél éven át a szomszédok segítségére szorult. Ők etették, amíg az önkormányzat végül le nem mondatta a gazdát a kutyusról.
Ekkor vettük gondozásunkba Picúrt. Testét a bolhaekcéma miatt több helyen szőrhiányok borították, de a szeretet, a gondoskodás és a törődés máris csodát tett vele.
Önkéntes kutyakozmetikusunk, Niki többször megfürdette, Picúr pedig egyre jobban érzi magát. Ma már tisztán, fiatalosan, oltva és egészségesen várja azt az embert, aki végre valóban őt választja – egy életre.
Picúr mindenkivel barátságos, és szinte sóvárog a szeretet után. Hamarosan ivartalanításon is átesik, aztán már csak az álomgazdi hiányzik az életéből.
Lehet, hogy éppen te vagy az, akire Picúr egész életében várt?
Ha úgy érzed, ő lehet a társad, kérjük, olvasd el az első kommentet is! ... See MoreSee Less
4 CommentsComment on Facebook
Két év gyógyulás és várakozás után Brúnó életében végre eljött a nagy nap: ideiglenes befogadót kapott. ❤️
Ez azonban nemcsak Brúnó története.
Két idős, nagytestű kutya története is, akiket a sors ugyanahhoz a nagyszerű emberhez vezetett. Egy emberhez, aki úgy gondolta, hogy az öreg kutyáknak is jár még a boldogság. Nesztor után most Brúnónak adott esélyt arra, hogy megtapasztalja, milyen érzés szerető otthonban élni.
Brúnó nyolcéves rottweiler, egy hatalmas, életvidám mackó. Korábbi életében láncon tartották. A lába mindössze egyéves korában eltört, gazdája azonban nem gyógyíttatta meg. Teltek az évek, a csontok pedig rosszul forrtak össze. Brúnó hét hosszú éven át élt így.😢
Amikor gondozásunkba került, tudtuk, hogy megpróbáljuk helyrehozni azt, amit még lehet. Állatorvosaink javaslatára vállaltuk a korrekciós műtéteket, majd a sikeres beavatkozások után hosszú rehabilitáció kezdődött. Brúnó rendszeresen fizioterápiás kezelésekre járt, és a mi hatalmas „kiskutyánk” zokszó nélkül viselte mindazt, ami a gyógyulással járt.
Közben pedig valaki egyre közelebb került hozzá.
Néhány hónappal ezelőtt Klára bekapcsolódott Brúnó sétáltatásába. Egyre több időt töltöttek együtt, majd Klára már a fizioterápiás kezelésekre is elkísérte őt. Megtanulta a gyakorlatokat is, hogy ha egyszer eljön az idő, Brúnó terápiáját az otthonában is folytatni tudja.
Talán már akkor sejteni lehetett, hogy valami készül… 😊
Aztán a múlt héten, két év várakozás után tényleg elérkezett a nagy nap. Önkéntesünk, Adrián segítségével Brúnó összecsomagolt, autóba szállt, és Klárához költözött.
És hogy miért különösen megható számunkra ez a történet?
Mert Klára nem először nyitja meg az otthonát egy idős kutyánk előtt.
Évekkel korábban Nesztor, a tízéves németjuhász került alapítványunk gondozásába. Idős gazdája meghalt, ő pedig egyedül maradt a kertes házban. Befogadtuk, de az ősz öregúrnak hosszú ideig senki nem kínált otthont.
Pontosan három évet várt nálunk.
Három év után azonban megérkezett Klára, és Nesztor életének utolsó fejezete egészen más lett, mint amilyennek addig ígérkezett. Klára örökbe fogadta, így idős korára neki is jutott abból, amire minden kutya vágyik: saját otthon, biztonság, gondoskodás és szeretet. Pest környéki családi házukban élhette le élete hátralévő részét.
Most pedig, Nesztor után, Brúnó előtt nyílt ki ugyanennek az otthonnak az ajtaja.
Egyelőre ideiglenes befogadottként.
De Brúnó mögött már ott van két évnyi gyógyulás, rengeteg kezelés, műtétek, fizioterápia és várakozás. Most pedig végre van egy saját helye, ahol esténként lehajthatja a fejét, és egy ember, aki már egyszer bebizonyította, hogy számára egy idős kutya nem „túl öreg”.
Hanem valaki, akinek talán éppen most van a legnagyobb szüksége egy esélyre.
Mi pedig titkon reménykedünk.
Hátha Brúnónak már nem is kell tovább keresnie.
Hátha az ideiglenes otthonból egyszer végleges lesz.
Talán éppen Kláránál…? ❤️🐾 ... See MoreSee Less
30 CommentsComment on Facebook