Vigyél Haza Alapítvány, az Illatos úti, árva és sérült kutyákért. - Vigyél Haza Alapítvány, az Illatos úti, gazdátlan, sérült állatok gyógyításáért, örökbe adásáért. : Vigyél Haza Alapítvány, az Illatos úti, árva és sérült kutyákért.

Fogadj örökbe

FOGADJ ÖRÖKBE egy árva állatot, azok közül, akiket alapítványunk mentett meg, és most GAZDIRA VÁRNAK!

Meggyógyítottuk

Az Illatos útra sok sérült, elgázolt kutya is bekerül. Gyakran lelketlen "gazdája" betegen adja le az állatot, nem vállalva tovább gondozását, gyógyíttatását.

Örökbe adtuk

Nézegess boldog kutyákat, azok közül a szerencsések közül, akiket korábban az Illatos útról mentettünk és már gazdára leltek.

Támogatás

Támogatás

Segítségeddel Te is hozzájárulhatsz az elhagyott kutyák megmentéséhez!

Etikus

Csatlakozz!

Csatlakozz!

A Kutyakereső alkalmazással könnyen megtalálhatod elveszett kutyádat, vagy másoknak is segíthetsz a keresésben!

Híreink

2018-05-13

Belvárosi Kutyafesztivál. 2018.05.12.

Nézegess boldog kutyákat és gazdikat! :-)Május 12-én több ezren jöttek el családjukkal, kutyájukkal, hogy együtt legyünk a Belvárosi Kutyafesztiválon., a kutyá...

Tovább »

2018-05-12

Meghívás kuratóriumi ülésre

A Vigyél Haza Alapítvány tisztelettel meghív valamennyi érdeklődőt az alapítvány éves, kuratóriumi ülésére.Helyszín: 1145 Budapest XIV. Újvilág utca 50-52, ...

Tovább »

2018-04-13

Alapítványunkért futnak a 33. Telekom Vivicittán!

Idén, már második alkalommal futásukkal gyűjtenek adományt alapítványunk számára a Dentsu Aegis Network Hungary Média Kft. önkéntes futói, akik a 33.Telekom Vivici...

Tovább »

Összes Hírünk »

Facebook oldalunkról

Vigyél Haza Alapítvány megosztotta Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesület Kaposvár bejegyzését.

Sajnos ennek az írásnak minden szava igaz és nagyon aktuális. Érdemes elolvasnotok, hogy jobban értsétek a mi napi gondjainkat is.Mostanában nehezen posztolok, minimumszint alá csökkent bennem a motiváció ez ügyben. A fent leírt állapot kiváltó oka az, hogy azt tapasztalom, hogy nem lehet áttörni az emberek tudatát borító ködöt, mely megakadályozza bizonyos pozitív változások bekövetkeztét. Azaz birkózunk az egyre jobban elburjánzó helyzettel, mely a magyarországi állattartást jellemzi, közben próbáljuk hirdetni az igét, próbáljuk felnyitni az emberek szemét, de az emberek nem akarnak látni. Sokkal jobb boldog tudatlanságban élni, olyan tudatlanságban, mely nem nyomaszt bennünket azzal a teherrel, hogy adott helyzetekben felelősséget vállaljunk. Nem divat felelősséget vállalni döntéseinkért, cselekedeteinkért, hibáinkért, és nem vállalunk felelősséget azon élőlényekért sem, akik ránk vannak utalva. Az állatvédő szektás, megkeseredett, embergyűlölő bolondnak lett kikiáltva, aki elvakult nézeteivel vívja reménytelen harcát. Mindez az állatvédő szemszögéből pedig úgy néz ki, hogy felvállaltuk egy olyan tehernek a cipelését, ami mindig csak egyre nehezebb lesz, és mely teher cipelése során egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az ember (úgy, mint emberiség) egyre mélyebbre süllyed azon az érzelmi, erkölcsi csúszdán, amire ráült. Elképesztő és elkeserítő tapasztalásaink vannak, melyek egyre határozottabban arra kényszerítenek bennünket, hogy jól megfogalmazott és talán drasztikusnak tűnő belső szabályokkal szabjunk irányt tevékenységünknek. Ezen szabályok külső szemlélő megítélése szerint indokolatlanul szigorúak, létjogosultságuk nem elfogadható, hiszen nem ismerik azokat a körülményeket, melyek eljuttattak bennünket odáig, hogy ezek mentén tevékenykedjünk. Aktív állatvédők, akikre a pillanatnyi levegővétel lehetősége nélkül zúdul a növekvő mennyiségű áradat, pontosan tudják, hogy miről írok. Sokan kritizálják az állatvédőket örök beadási feltételeik miatt, az elő- és utókontroll igénye miatt, az elvárt tartási feltételek miatt, az ivartalanítási kötelezettség miatt(!), azért, mert szükségük van az 1 % gyűjtésére működésükhöz, azért, mert a gigászi munka kevés ahhoz, hogy minden esetben segíteni tudjanak, azért, mert nem érnek oda mindenhová, azért, mert az esetek többségében semmivel több hatáskörük nincsen, mint a bejelentőnek, és még sorolhatnám.
Ijesztő tapasztalataink vannak az emberek megbízhatóságával, felelősségérzetével kapcsolatban, ezért igyekszünk a lehető legbiztonságosabban eljárni a gondozásunkban lévő állatok örökbe adása során. Igazságtalanság megsértődni azon, ha az örökbe fogadással kapcsolatos elvárásaink az állataink érdekeit szolgálják, nem pedig a gazdijelöltnek óhajtunk kedvezni. Miért tennénk? Ha ugyanazt akarjuk mindketten - örökbe adó és örökbefogadó -, azaz mindegyikünknek az a célja, hogy a kiválasztott kutya-cica-bármilyen állat biztonságban és szeretetben, családtagként tölthesse el életét befogadó családjában, akkor nincs miről beszélni. Ha valaki túl indiszkrétnek, zaklatónak érzi, hogy nem nyomjuk első találkozáskor egy számunkra ismeretlen, vadidegen kezébe a kiválasztott állatot, akkor máshogy gondolkodunk a felelősségről, amit az adott állat iránt érzünk. Nem gondolom, hogy ezért ostorozni kellene azokat az állatvédőket, akik számára amúgyis nyomasztó teher bizalommal odaadni valakinek valamelyik védencüket, azt ígérve (és remélve), hogy többet nem éri semmi rossz. Az állatmenhelyek az ott élő állatokért vannak. A menhelyek nem belépő ellenében látogatható intézmények, ahol a látogató az úr, ahol az ő elképzeléseinek kell érvényesülni és ahol az ő teljeskörű kiszolgálása a cél. Meglehetősen bosszant, hogy mindenkinek van elképzelése (sőt, követelése) az állatvédő munkájával kapcsolatban, sőt, ezzel kapcsolatban mindenki ellentmondást nem tűrően (lehetőleg minél nagyobb nyilvánosság előtt) ki is nyilváníthatja a véleményét, mindenki nyilvánosan meghurcolhatja azt az állatvédőt, aki nem az ő elgondolása szerint viselkedett egy adott helyzetben, mindenki feljogosultnak érzi magát, hogy fenyegetőzzön és lejárassa azt az állatvédőt, akivel valamilyen konfliktusa keletkezett.
Engedtessék meg, hogy ha már miénk lett a munka szennyes része is (nem pedig csak a szigorúan elméleti és távoli szakértés), akkor hadd tegyük legjobb belátásunk szerint a dolgunkat, saját elveink szerint! Hátha több tapasztalatunk és rálátásunk van a helyzetre, mint a kényes ízlésű és sértődékeny kívülállónak.
A mellékelt képek bár látszólag nem kapcsolódnak szorosan a témához, azt szeretnénk velük illusztrálni, hogy ezeknek az állatoknak jelenleg ez az otthonuk, ahol biztonságban érzik magukat, ahol szeretnek és szeretve vannak, ahol minket tekintenek a gazdáiknak, és mi nem fogjuk cserben hagyni Őket. ... TovábbiakRövidebben

Megtekintés a facebook oldalon

Likes: 79
Shares: 56
Comments: 3

Comment on Facebook

Nem tudom hogy milyen problémája lehet evvel az alapítvánnyal valakinek nekem nagyon jó tapasztalatom van velük mindenben segítenek a befogadastol a gyógykezelésig a táplálás tanácsokkal és még sorolhatnam Ők nagyon tisztességes elhivatott emberek köszönet érte

Láttam én is már vérlázító kommenteket. De nem kell törődni velük, aki szereti az állatokat, az tudja, mit miért csináltok, aki pedig ezt nem éri fel ésszel, annak nem is szabad odaadni semmilyen állatot, mert előbb-utóbb úgyis újra nálatok köt ki -jobb esetben :(

Totál egyet értek. Nekem van egy befogadott cicám. Apró volt még mikor hozzám került. Úgy óvom, ivartalaníttattam pedig benti. Nem is engedem ki, mert féltem. Egy kincs az életemben 13 éve. 13 éve amióta van én nem megyek el 2 éjszakánál többre. Ilyenkor édesanyámra bízom. Senki másra nem bíznám. Nem értem azokat, akiknek a sajátjuk nem fontos, nem ennyire a világuk mint nekem.

Megtekintés a facebook oldalon

Kisfilmjeink

This message is only visible to admins:
Unable to display Facebook posts

Error: Error validating application. Application has been deleted.
Type: OAuthException
Code: 190
Click here to Troubleshoot.

Kooperative Partner

Együttműködő Partnerek

‹ ›